...Addig kell...

Sound



Elmerengek...

Napok óta, mikor egyedül vagyok, elkalandoznak a gondolataim.

Remeg a bensőm.

Tétovaságot, bizonytalanságot érzek, elgyengülök.

Tudom, hogy ostobaság a jövőn töprengeni...

Tudom, hogy csak a ma létezik, ezért még bűntudatom is lesz, amiért csak kifolynak a percek az ujjaim közül...



Egy kérdés tér vissza Hozzád újra meg újra...

"Elég jó vagyok Hozzád...?"



Az eszem tudja, hogy ostobaság...

Tudja...


De a szívem...



Attól tartok, tényleg megszerettelek...


Milyen nonszensz dolog: "attól tartok..."?!



Félelem a fájdalomtól.

Nem Te okozod - én magamnak. Ha csalódást okozok, magamban csalódom...


Azt hiszem, mindannyian ettől félünk igazán...

Csalódást okozni önmagunknak...



Nézem a csizmád, elmélázok a papucsodon - és a lábad látom, érzem a bőrömön...


Az édes kis táncoló lábakat...



Egy sárga folt, néhány szőke hajszál...



A hajgumid...


És Téged látlak, ahogy fésülöd...

Látom a szád, az édes csókolni való ajkakat, és belém sajdulsz...

A kérdés - "érdemes vagy?!"...



Látom, és vágyom érinteni a hajad...


Dolgoznom kellene, és ehelyett úgy érzem magam, mintha egy végtelen óceánra sodródtam volna ki...

Csak hánykolódom, pedig haladnom kellene...





Milyen ostoba dolog...!

Hiszen csak a ma van, tudom...


Hálásnak és boldognak kellene lennem, hogy mellettem vagy...


Nem törődni azzal, meddig, nem aggódni semmit a holnapon...




Milyen gonosz dolog is a szerelem...!!!



Mint a drog...

Megveszel érte, szinte lángolsz, ha rád talál, és közben érzed, ahogy mérgezi a szíved, mérgezi a napjaid...




De nem csüggedhetek...

Nem tudhatom, és nem is kell tudnom, mit tartogat a holnap!

Addig kell éreznem, addig kell adnom, amíg itt vagy velem...




A valóság csak a reggel és este közti idő.

Az éjszaka tán álom, a holnap sohasemlétező...


Ma kell adnom...

Ma kell szeresselek, ma kell érintselek, csókoljalak, ma kell...



Nem számít, lesz-e holnap...



Attól tartok, Beléd szerettem...


Pontosabban a szívem elmossa a tudatom alapjait...

Ismét érzem a hullámverést, a hánykolódást...



Szerelem...


Olyan ez a szó, mint végig simítani egy virág szirmain...

Kis csavar....

One Day Soundtrack





Ismét egy érdekes, elgondolkodtató film.

"Hoztam egy döntést", csak épp azt hagytam figyelmen kívül, hogy Neki is szabad akarata van, sőt - van egy szabad szíve, ami talán nem tud, talán nem akar engem választani...



Úgy érzem, rengeteg mindent tapasztalok meg Mellette.

És az egyik éppen ez - hogy "mellette", nem "Vele"...


Nem bántom emiatt, nem gondolom, hogy ez a "hibája" lenne. Sőt, még magamat sem bántom, hogy ez "az én hibám" lenne...

Azt hiszem, ez is fejlődés...


El tudom-e fogadni...?




Azért is volt jó ez a film, mert nagy lépésekkel vezetett végig az életünkön. Ahogyan elröppennek felettünk az évek, és a valódi lényeg pedig ott lapul egy-két napban mindössze...

Mert nem figyelünk eléggé...

Pontosabban talán itt sem szabad hibáztatni - nem "nem figyelünk eléggé", csupán időbe telik, míg felismerjük a valódi jelentőségeket...


Mire szeretni mertek, egyikük az út végére ért...

Ha úgy tetszik, elpazarolták az időt, amit együtt tölthettek volna...

Persze nem "pazarlás", hiszen épp annyit vagyunk együtt, amennyit együtt kell...



Azt kívántam, a legjelentősebb lehessek az életében. Tegnap azt kérdezte, "Ugye kiábrándultál...?!"

Én pedig azt éreztem, "Igen. - De nem Benned... Magamban talán...? Vagy abban a hitben, hogy "minek kell történnie velünk...?"..."


Túl sokat vártam (a találkozásunktól)...?

Nem hiszem, hogy túl sokat vártam volna...

Érdekes kihívás úgy megismerkedni a "kevés vagy" érzésével", hogy közben nem engedem önmarcangolni az egóm, és még csak nem is akarok nagyon ellenkezni sem... Próbálok arra figyelni, hogy az legyek, aki vagyok, és adjam mindazt, amit adni tudok.

Nem számít, hogy az eredménye az lesz-e, amit megálmodtam - hiszem, hogy az lesz, aminek lennie kell...


Jó ez a film, mert felriaszt, hogy vegyük észre, nem tudhatjuk, mennyi még az itt töltendő napjaink száma...!

Nem kell lenned valamilyennek.

Csak - csak önmagadnak.

Mert a világban pontosan egy olyan kis csavar kell a tökéletességhez, mint Te!


Ne "akarj" érezni, csak érezz!

Ne akarj valamilyen lenni - csak légy!



Lehetnek kérdések odabenn, lehetsz bizonytalan - de a megfelelő pillanatban megjönnek majd a válaszok...!

Csak türelem!