Csak hódolhatsz előtte

Firewater Collective


Hallgasd, és nézd! Olts ki minden fényt! Idd magadba az érzékeidet megszólító hangokat, mozdulatokat...


Csak a mozdulatokra figyelj, a mozdulatok íveire, az apró kis részletekre...

Ahogy a cselló dorombol, ahogy a selyem rebben...

Ahogy a bőr alatt mozdulnak az izmok.



Van valami nehezen megragadható hangulata, mikor az emberi test ritmusra mozdul...

Mikor együtt hullámzik a zenével, vagy egy másik test ritmusával...

Ahogy a gyertyafény homálybarátsága is ambivalens, mégis érted - úgy nyilvánul meg a Nő a nőben ilyenkor.
A hétköznapok asszonyában felébred a mindenség ősanyja, a Vágy istennője, a Szépség elemi múzsája.

Mozdulataiban lágyság és letisztult harmónia csillan, vonzza a szemet, megbabonáz...

Tegnap, mikor a boltban láttad, egy csomag zöldséget tett a kosarába épp, vagy a mosott ruhát teregette az udvaron, kitérdelt nadrágban görnyedt a föld pora fölé...


Ma éjjel pedig az Univerzum, Isten, az antik Vénusz ébred öntudatra Benne...


Esélyed sincs - csak csodálhatod, csak hódolhatsz előtte...


Ez az asszonyi mágia...

Hazám, Hazám...

Budapest.


Itt élek, mióta az eszemet tudom. Az otthonom.

Magyarország.

A hazám.


Sokan azt gondolják, "jajj, milyen rossz itt" - én azt gondolom, olyan, amilyenné tesszük.
Amilyenné mi tesszük, nap nap után. Azzal, hogy észre vesszük-e egymást, azzal, hogy érzékenyek vagyunk-e egymás gondjára-bajára, fájdalmára.
Azzal, hogy emlékeztetjük-e magunkat nap, mint nap, hogy adni jó. Hogy adni sokszor nem több, mint egy karnyújtás, egy mosoly, egy falat étel, egy állás, egy elnéző beszélgetés veszekedés és a feszültség egymáson való levezetése helyett.

Nem tudom, mi lett azokkal, akik ma minderről megfeledkezve nevezik magukat "vezetőknek" az országban.
Nem tudom kit vezetnek, és hova.

Mégis szeretem a Világnak Ezt a Csücskét.
Lassan a családomból senki sem él. "Csak" a barátaim maradnak - már akik maradtak, és nem léptek le évekkel ezelőtt itthonról -, és az utcákon hömpölygő, legörbülő szájú, vagy néha nevető arcú tömeg.
Az Emberek, akik a "népem".
A "véreim".

A gyönyörű Magyar Nők, a Magyar Értelmiség, a Gondolkodók, az Érzők, a Dolgos Kezűek.

Mi.

Nem tudom, hogy hol romlott el az értékrend. Elsősorban a mértéktelenségre gondolok.

De ez az én városom, az én földem, az én hazám.

Hiszem, hogy okkal születtem meg éppen a Föld ezen zugában!
Nem mentem el, és nem fogok elmenni.
Anyám tissztességre nevelt, amit tőlem telhetően igyekeztem megtartani. Nem vagyok maradéktalanul büszke magamra, mert számos hibát elkövettem, mert egyedül nem maradtam volna talpon.
Számontartom a hibáim, és mindazokat a segítő kezeket, akiknek adósa vagyok.

De még mindig az vagyok, aki.
Még mindig itt vagyok, és itt is maradok.
Még mindig hiszem, hogy tudunk jobb életet teremteni magunknak, hogy tudunk viszonozni azok felé, akik segítő kezet nyújtottak, és tudunk tenni érte, hogy a jövőben is érdemes legyen ide születni!
Hiszem, hogy ott vannak közöttünk azok, akik méltók arra, hogy irányt mutassanak!
Akik méltók rá, hogy vezetővé - Vezetővé váljanak!
Akikben a "klasszikus értékrend" erős, akik a világukat nem csak autoriter verzióban érzik élhetőnek.
Akik számára egy nap attól szép, ha minél többen tudnak mosolyogni miattuk.

Őket is szólítom most.
És azokat, akik ma döntéshozói pozíciókban vannak.
Arra kérlek, ébredjetek fel!


Gyönyörű vidéken élünk - Magyarországon.
Gyönyörű városokban.
Gyönyörű emberek között.

Mi vagyunk e vidék, a városok, az Emberek.

Nem szeretném, ha idáig kéne fajulnunk azért, hogy megtarthassuk, amit Isten szánt nekünk.

Az életünket.

50 kérdés, 50 válasz

Kíváncsiságból. :) ;)


1. Hány éves lennél, ha nem tudnád, hogy hány éves vagy?

25-27. Ha magamba nézek, nem érzem többnek magam. "Ugyanolyan" vagyok, mint akkor voltam. Érzésre. :D

2. Melyik a rosszabb: kudarcot vallani, vagy sosem próbálni?

Sosem próbálni.

Egyértelműen!

"Próbáltam eleget" - azaz volt bőséggel, amit nem próbáltam meg, pedig utólag látom, hogy kellett volna, mert csak nyerhettem volna vele. Akkor is, ha "kudarcot vallok".

3. Ha az élet olyan rövid, akkor miért csinálunk sok olyan dolgot, amit nem szeretünk – és miért nem csinálunk sok mindent, amit szeretünk?

Mert elfelejtünk odafigyelni, és mert sok mindent, amit szeretünk/szeretnénk, nem merünk megtenni.

4. Amikor már mindent elmondtál és mindent megcsináltál, mondtál volna többet, mint amit csináltál?

Nem. Csináltam volna többet, mint amit mondtam.

5. Mi az az egy dolog, amit leginkább szeretnél megváltoztatni a világon?

Minden ember ismerje fel, hogy adni jobb, mint elvenni, szeretni jobb, mint birtokolni!

6. Ha a boldogság lenne a nemzeti valuta, akkor milyen munka tenne gazdaggá?

A "munkám" (hivatásom) ma az, hogy segítsek másoknak elérni a céljaikat. Ezzel segítek visszakapniuk a reményt, a hitet önmagukban és az emberekben, abban, hogy igenis lehet jobban csinálni, korrektül, összefogással. Ezáltal végeredményben boldogabbá válni.

Tehát ha a "munkámért boldogsággal fizetnének" - most is boldoggá tesz a munkám. A sikerek - amik közös sikerek. :)

Akkor is ugyanezt csinálnám. :)

7. Azt csinálod amiben hiszel, vagy megelégszel azzal, amit csinálsz?

Azt bizony! ;) :D

8. Ha az ember átlag életkora 40 év lenne, akkor miként élnéd másképp az életed?

Akkor én volnék, aki felfelé húzza az átlagot. :P

Hatékonyabban és feszesebben használnám ki a hátralévő "átlag hat évemet", hogy minél nagyobb részét lássam egyben az álmomnak már 40 éves koromra is. 

9. Milyen mértékig irányítottad az életed eddig, ahol most tartasz?

Volt benne sodródás bőven, mikor az érzelmeim irányítottak. Ám az utóbbi évtizedben folyamatosan egyre tudatosabbá válok, folyamatosan egyre tudatosabban alakítom a világom magam körül. Ha ki kéne fejezni, azt mondanám, kb. az eddig eltelt időm 30%-ában voltam tudatosabb.

10. Mitől tartasz jobban? A dolgokat jól csinálni, vagy jó dolgokat tenni?

"Jót, s jól." Nem tartok ezektől.
Tudom, hogy bármit képes vagyok jól csinálni, és tudom, hogy amit választottam, azt jól csinálom. :)

11. Három olyan emberrel ebédelsz, akit tisztelsz és csodálsz. Mindannyian elkezdenek kritizálni egy közeli barátodat, de nem tudják, hogy ő a közeli barátod. A kritika rossz ízű és igazságtalan. Mit csinálsz?

Elmondom, hogy látom én, és a kritikákból, amit tudok, megcáfolok.

12. Ha egy újszülöttnek tanácsolhatnál valamit, mi lenne az?

"Ne agyalj! Tedd, amit a perc kíván - mindig úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled is cselekedjenek!"

13. Megszegnéd a törvényt, ha egy szerettedet kellene megmenteni?

Attól függ. Átmennék a piroson, lopnék érte, csalnék.
Őt választanám, hogyha két ember közül csak egyet menthetek meg. De mások életét nem áldoznám fel sem magamért, sem a szerettemért, ha pl. zsarolnának vele.

14. Láttál már olyan őrültséget, amelyet később kreativitásként értelmeztél?

Passz. Rengeteg mindent láttam, nem tudom mindet felidézni. 

15. Mi az a valami, amit tudsz, hogy máshogy csinálod, mint mások?

Nyíltság, őszinteség, a jó feltételezése. Hit. Az írás. Meggy/cseresznyeevés.

16. Hogy lehet az, hogy azok a dolgok, amik téged boldoggá tesznek, másokat nem tesznek azzá?

Nem vagyunk egyformák, hála Istennek. ;) :P

17. Mi az az egy dolog, amit nem csináltál még, és nagyon szeretnél? Mi tart vissza?

Ejtőernyőzés.
Önbizalomhiány. :P

18. Ragaszkodsz-e valamihez, amit el kellene engedned?

Igen. A ragaszkodáshoz.

19. Ha egy másik államba vagy országba kellene költöznöd, akkor hová költöznél és miért?

Kanada. Nem tudom, vonz! Talán a végtelen erdők miatt, talán Robert Franklin Leslie "A medvék, és én" c. regénye miatt, amit ezerszer olvastam, takaró alatt, zseblámpával gyerekkoromban... :D

20. Többször is megnyomod a lift gombját? Tényleg azt hiszed, hogy akkor gyorsabb lesz?

Igen, de nem.

21. Inkább egy aggódó zseni lennél vagy egy vidám együgyű?

Vidám együgyű.

22. Miért Te vagy TE?

Mert Isten annak szánt, aki vagyok. Mert az Óceán egyik cseppje sem haszontalan, s egyik sem lehet egy másik csepp, mert akkor ő hiányozna az Óceánból.


23. Olyan barát vagy, akit te is akarnál, mint barátot?

Remélem, hogy igen.


24. Mi a rosszabb? Ha egy jó barátod elköltözik, vagy amikor egy jó baráttal megszakad a barátság, aki közel lakik hozzád?

Az utóbbi. A távolság relatív.


25. Miért vagy a leghálásabb?

Azért, aki, és amilyen vagyok.


26. Inkább elfelejtenéd az összes régi emlékedet vagy inkább nem akarnál újakat?

A múlt múlt. A szív ragaszkodik az emlékekhez, de attól még csak a jelen valóság. Inkább élném meg a jelent, és legyenek "új emlékeim", mint hogy örökké a múlt illúzióinak fogságában éljek.

27. Van-e esély az igazságot megtudni, kérdezés nélkül?

A Másik igazságát nem.

28. Valóra vált már a legnagyobb félelmed?

Végeredményben igen, többször is. És túléltem. Ezért már nem tekintem "legnagyobbnak" egyiket sem.

29. Emlékszel arra, hogy 5 évvel ezelőtt nagyon mérges voltál? Most is van jelentősége?

Nem emlékszem, és nincs. :)

30. Mi a legboldogabb gyerekkori emléked? Mitől olyan különleges az?

Biztos volt /"van"/, de nem tudok most felidézni "leg-"-et.

Illetve - talán. Mikor anyám hazajött a munkából, és már nagyon vártam, mert nagyon egyedül voltam. Sokszor álltam az ablakban, lesve kifelé, jön-e már.

31. A közelmúltadban mikor érezted magad szenvedélyesnek és életrevalónak?

:D Salsa közben, flörtölés közben, sikeres munkanap közben...

32. Ha nem most, akkor mikor?

Ki mondta, hogy nem most?! ;) :D

33. Ha eddig nem érted el, akkor mit veszítesz vele?

Azzal veszítek, ha nem érem el - ezért teszek érte. ;) 

34. Voltál-e már valakivel úgy, hogy semmi különöset sem mondtál, és mikor elsétáltál, akkor úgy érezted, hogy életed legjobb beszélgetése volt?

Igen. Hála Istennek, többször is. :)

35. A vallások, amelyek a szeretetet hirdetik, miért okoznak annyi háborút?

Mert sokszor ostobák vagyunk, hogy megértsük a tanításukat.

36. Kétség nélkül, van mód arra, hogy megtudjuk mi a jó és mi a rossz?

A jó és rossz relatív.
Hogy valakinek mi jó, mi rossz, megtudhatjuk, ha mindketten őszintén akarjuk.

37. Ha nyernél száz millió forintot, felmondanál a munkahelyeden?

Nem. Csak hamarabb valósítanám meg a céljaim azon részét, amihez pénz kell.

38. Kevesebbet dolgoznál, vagy inkább dolgoznál többet, amit szeretsz csinálni?

Többet igyekszem tenni most is. Nem a "munkám" milyensége befolyásol, hanem az érzelmeim. 

39. Szoktad úgy érezni, hogy ezt a napot már százszor megélted?

Nem.

40. Mikor volt olyan utoljára, hogy belevágtál valamibe, amiben nagyon hittél?

:D Nem tudom mikor vágtam bele "igazán" abba, amit most csinálok. 2008-ban találkoztam a választott szakmámmal.

41. Ha előre tudnád, hogy minden ismerősöd holnap meg fog halni, akkor kit látogatnál meg ma?

Sengát. :) És közben felhívnék mindenkit, hogy elmondjam, szeretem, és örülök a közös perceknek.

42. Hajlandó lennél lecsökkenteni a várható élettartamodat tíz évvel, ha tudnád, hogy elképesztően vonzó és híres leszel?

Nem.

43. Mi a különbség aközött, hogy valaki életben van és aközött, hogy igazán él?

A cselekvés.

Az, ahogyan megéli a pillanatait.

44. Mikor van itt az ideje annak, hogy leálljunk a kockázatok és a nyereségek számontartásával és csak haladni előre, a helyes úton?

Most.

45. Ha tanulunk a hibáinkból, akkor miért tartunk attól, hogy hibázunk?

Egó.

Az egónk a tökéletesség dicsfényére vágyik.

46. Mit csinálnál másképp, ha tudnád, hogy senki sem ítélkezne?

Engedelmetekkel, ezt a választ megtartom magamnak. :P

47. Mikor volt utoljára, hogy felfigyeltél a légzésedre?

Mikor utoljára futottam.

48. Mit szeretsz? A mostani cselekedeteidben, megnyilvánul ez a szeretet?

Adni. Igen.

49. 5 év múlva, emlékezni fogsz arra, hogy mit csináltál tegnap? És mi a helyzet a tegnapelőttel? Vagy az azelőttel?

Pontosan talán nem. Csak nagy vonalakban.

50. A döntéseket mi hozzunk.
A kérdés az: Hogy ezeket magadnak hozod vagy másoknak megengeded, hogy meghozzák neked?


Minden döntést mi hozunk. Azt is, mikor engedjük, hogy mások befolyásolják az életünket azzal, hogy látszólag nélkülünk/helyettünk döntenek.

Szilánkok

Ami elmúlik, az elmúlik.

Ami nem, az nem.


Mindig marad egy aprócska szilánk.


Minden szerelemből.

Minden történetből.

Lost on you ;)

Hangulat


Azt mondod, félsz közel engedni magadhoz.

Én pedig azt mondom, igyekszem nem agyalni.


És folyton ide lyukadok ki. Agyalok, hogy "miért?".



És közben néha megtalál a gondolat, és megmosolyogtat, hogy "én már mindenképpen nyertem Veled"... :)

Igaz. ;)

Hiszen felráztál, számos okot adtál rá, hogy mosolyogjak - most is csak vigyorgok bele a világba, miközben salsát hallgatok, amit szintén Te idéztél megint eszembe.

Miattad tudtam újra írni, miattad láttam a világot a naposabbik feléről az utóbbi hetekben.


És ez jó!

Emlékeztettél rá, hogy túlagyalom a dolgokat - hogy bárkiben ott lapulhat az a "plusz", ami ilyen hatást vált ki az ember életében, szintekkel emeli fel, feldobja, felpezsdíti, stb.


:D




Szóval - tét nélkül várom a folytatást. :)

Bár volna ötletem még bőven, amivel érdemes volna folytatni... ;) :P



Talán erre gondolt Senga, mikor azt mondta, "önmagunkban teljesnek és boldogságra képesnek lenni..."

:)


Jó nekem, hogy vagytok! ;)

Annyi mindenre tanítotok...! :D

Hiába hívlak

Hangulat


Nem jössz, hiába hívlak,
Szavaim hiába sírnak,
Elvben hiába bírlak,
Magamból hiába írlak
ki én,
Ki nem vagyok se jó, se szép, se szerény,
"Tán szerelmes szegény?!"

Csak bolyongok szerte,
Sodorjon bármerre
Az élet, tenni ezt, vagy azt,
Ha kéne - elmémen köd ül,
Mindegyre ez gomolyog körül.
Mi végre bűvölt meg holmi tinis érzés?!
Mi ez a kínzó kísértés,
Mely Hozzád űz, gondolatban egyre?!
Hogy végül már remegve
sóvárgó bábbá aláz,
Előtted pőrén állok,
nincs már itt semmi máz,
Mi takarja gyengeségem,
az ostoba tébolyt,
Mit fogvacogva,
küzdve belémfojt
A kétely,
Hogy őszinteségem végül majd elriaszt,
S elvesztem, mi sosem volt enyém,
A vigaszt,
Mit megtalálni véltem - mi az?!
A remény...

Érz-elem

"Hihetetlen", hogy még mindig mennyire meghatároznak az érzelmek. Az ember azt hinné, hogy az idő előrehaladtával, ahogy egyre tudatosabbá válunk, egyre kevésbé leszünk csapongók.

Eh... Nem így tapasztalom magamon.


Persze, az érzelmeink lehetnek a hajtómotorok - illetve azok, persze... De lehetnek motivátorok is, adhatnak komolyabb lendületet, mint az "alap".

Van értelme valaha is arra törekedni, hogy én irányítsam (nagyrészt) az érzéseimet, és ne fordítva...?


Itt állok az első harmad fordulóján, és még mindg ilyeneken töprengek...

"Sose növök fel...?!"

Vagy ez nem felnőttség kérdése?

Ki vagy?

"Ki vagy?" - visszhangzik a kérdés, 

Olyan intim, már-már sértés! 

De mégsem! Csak kérem, 

Hogy mutasd Magad - aki vagy, 

Aki néha kicsi, néha nagy, 

Aki néha fél, vagy sokat beszél... :)

Érdekel, mert hiába látlak! 

Amit látok, csak a test, csak kívülről a falak, 

Melyek mögött, mint akváriumban a halak, 

Úgy úszkálsz odabenn Te - 

Kíváncsiságom tárgya, 

Ki képzeletem felcsigázza, 

Mert olyan más vagy, mint a többség, 

S ez úgy hiszem, lényegi különbség!


Érdekel az Élő, a Lélek, 

Tudom, a testedben él Ő, és nem félek, 

Hogyha ismerni vágylak, 

Hozzád, hogy a megszokottnál közelebb álljak, 

S úgy figyeljek Rád, ahogy más nem, 

Akkor is, ha ez itt szokás - 

Ja, nem...


Mesélsz, s előttem peregnek a képek, 

De lehetnek oly sokan, s részletesek, szépek, 

Én mégis mohóbb vagyok, s vágyam, 

Hogy a fotóst, a kamerát, s a környezetet lássam, 

Szinte ott lenni, mikor készült a sok kép, 

Nem csak látni, s érteni - de érezni, ahogy épp! 

Együtt Veled - így élni meg, milyen lehet 

Neked...

:)

Hasonló vagy, s mégsem. 

Hogy miért, én sem értem! 

Itt ülök, és tessék - elkerül az álom! 

Azt a nyavalyás csütörtököt várom, 

Hogy itt légy újra - újra itt légy, 

S én kérdezhessek - újra! 

Ha azt kérdeznéd, "mit még?!" 

A válaszom egyszerű: csak mindent! :) 

Mindent ami elmondja, ki/mi lakik ott bent...

Hisz nem tudok még semmit! 

Csak csodálkozom, látod! 

Meg se mertem kérdezni, hogy van-e barátod, 

Vagy hogy ez a "mámor", a zsongás ami szédít, 

Hogy nem sért-e?! Bár inkább talán épít... 

Tagadni kár - zsong-bong bennem minden, 

Kérdések, érzések - felborult a "rend"...

Bizonytalanság. Undok egy szó - nincs mi rímelne rá... :P 

De így van! Ez van bennem most! 

(Rímet mímelne egy igazi költő, 

De én írok, valahol máshol költ most ő...)

Egyszerre zizzen minden, mi gondolat, 

És zsong, ami érzés - így lesz úrrá rajtam 

Káosz és bódulat - ha sértés, 

Hogy ezzel lerohanlak szinte, 

Bocsáss meg érte - kérte 

Egy tiszta pillanatban az Agy. 

De én...?

Én? Mit tagadjam?! 

Igen, mohó vagyok! 

Minden alkalommal kicsit közelebb - ha hagyod...

Mert nem elég a szó, és kevés a látás, 

Tudni akarlak! Nem csak, mint a leckét, 

bemagoltan szavalni! Érteni! 

Oda-vissza tudni, elmerülni Benned, 

Érezni, ha reszketsz, ha kacagsz, 

Vagy, ha könnyekre fakadsz!

Mert kevés a Szó...