"Take it easy!"
"Kiálts farkast!"
Egy sci-fi regény címe volt, azt hiszem.
Meddig élünk, és mivégre? Miért küzdünk? Miért kelünk fel nap, mint nap?
Újra és újra ezek a kérdések - lassan már magam előtt is szánalmasnak tűnök, hogy "még mindig itt tartok"...
Megfelelni...?
Minek?
Kinek?
Világ életemben idealista voltam. Maximalista. A jóra törekedtem.
Nem csináltam mindent jól. Sőt - sok mindent elég ostobán, mondhatni sok mindent elszartam.
Mégis.
Feszültem, fáradtam, vállaltam nehézséget, fáradtságot, lemondást, fájdalmat, őszinte voltam...
Számít...?
Számít bárkinek is?
Nem úgy tűnik...
Nem érdemlek bizalmat.
Hányak bizalmát csaltam meg...
Azt hiszem, belefáradtam az örökös rohanásba. Hogy mindig csak "úton vagyunk". Hogy mindig "menni kell".
Itt állok "félúton", és úgy érzem, nincs miért erőlködnöm. A világon nem változtatok. A körülöttem élők világán sem tudok változtatni.
Mindenki bele van ragadva a maga nyomorának borostyáncseppjébe... (Németh "Lütyő" Kálmán tanár úr emlékére.)
A hollywood-i (=hatásvadász) verzióban a maga nyomorának kátránytavába. (Nesze neked realizmus.)
Én is.
Úgy tűnik, a szüleink olyan elemi szinten égetnek meg, miközben "próbálnak" jó szülők lenni, hogy tudatos beavatkozás nélkül esélyünk sincs.
A szerencsésebbeknek esetleg jut egy többé-kevésbé működő máz, ami kitart egy darabig. Amíg úgy fest, minden oké velük, ők normálisak, egészek.
Aztán előbb utóbb mindenhol előkerülnek a régi sérelmek.
Vagy 5-6 éve egyszer majdnem elkezdtem egy pszichoterápiát - csak kiderült, hogy csóró vagyok hozzá.
Most itt állok, és azt látom, hogy "nem lehet megúszni".
Cserébe most már kicsit több kötelezettség és vállalt felelősség mellett kell kitermelnem a költségét.
"Azt hiszed, nekem elég egyszer hibázni...? Nem... Ha hibázom, ugyanazt a hibát elkövetem kétszer-háromszor, csak hogy biztosra menjek."
Elhanyagoltam magam. Az istenkapcsolatomat, mindazt, amire rátaláltam, és aki azzá tett, aki voltam.
Most pedig megkapom kritikának, hogy nem olyan vagyok, mint 2 éve.
Megyek.
Késő van, és még vár egy "nagy beszélgetés"...
(Vajon lesz értelme...? Jutunk valamire? ...)
