2017. május 27., szombat

Elvárás-OK?


Inspiráció


Annyiféle formában igyekeznek definiálni a problémát - hogy kivel, mi a baj...


Hogy mért nem férfi a férfi, és mért fél a nő.

Szerintem a probléma oka végtelenül egyszerű.


A fogyasztói társadalom szuggerálja az ideálképet (jópasi, jónő, trendiség, Az Élet, stb.), aminek azonban 98%-ban köze sincs a valósághoz, cserébe rengeteg dologra kell költenünk, ha megpróbáljuk megvalósítani.

Az ideál megvalósítására való törekvés belehajszol, hogy az életidőnk jelentős részét mással (pénzkereséssel, gyúrással, sminkeléssel, fitnesszel, stb.) töltsük, ahelyett, hogy embert nevelnénk a gyerekeinkből - a fiúkból Férfit-Családfenntartót-Apát, a lányokból Nőt-Anyát. Ahelyett, hogy odafigyelnénk a férfira, vagy a nőre, akit választottunk.


És ennyi - ezzel meg is teremtettük a jelen boldogtalanságát.

Mindenki "kifelé figyel", kintről várja, hogy milyennek kell lennie neki magának, és milyennek kéne lennie a párjának.

És senki sem teszi fel elég gyakran a kérdést:

"Szia! Mit tehetek, hogy jobbá tegyem ma a napod?"

Magunkra, a velünk szemben támasztott - és az általunk másokkal szemben támasztott elvárásainkra figyelünk, ezekre görcsölünk rá ahelyett, hogy egyszerűen a fókuszt a másik személyre - a társunkra helyeznénk.

Persze ez, egy alapvetően elhidegült világban, ahol az egó valóban önvédelmi eszköz, nem könnyű - hiszen önzetlenséget feltételez. Vagy legalábbis törekvést az önzetlenségre.


Vicces, hogy pont a napokban hallottam valakitől: "Bocs, de én nem ezt keresem egy férfiban..."


"... mai modern világ elvárásokat kényszerít a nőkre, akik fogcsikorgatva próbálnak minden szerepükben megfelelni.
(...)
És a nők csak kapkodják a fejüket, értetlenül tárják szét a karjukat, hogy nem tudják, hová tűntek az igazi férfiak.
(...)
Már nem forgatja többé a bizalmatlanság, a félelem, a gyanakvás és a zárkózottság kardját, fejét a vállára hajtja, minden háborúnak vége.
Nem betolakodó, nem akar elvenni egyáltalán semmit a nőtől, hanem inkább hozzá akar tenni az életéhez..."

Általában engem vádolnak idealizmussal...
Sajnos a való életben - és a fiatalabb korosztályoknál egyre inkább ezt látom - messze nem ez valósul meg. A kapcsolatokról mindkét nem úgy gondolkodik, "mit adhat nekem?". "Mit kapok tőle?"

"Az a nő, aki társra vágyik, tudja meg, mi kell a férfinak, és adja is meg neki!
És az a férfi...?


Az is vicces, milyen mosolyogva akasztja hasba az embert Isten, vagy az őrangyala, mikor fel akarja hívni a figyelmét valamire...




2017. május 18., csütörtök

Mulderek, és Mulderinák - avagy UFO-nak lenni reménytelen?



"...
"Miért gondolom azt, hogy én egy tárgy vagyok az ő szemükben? Nem azért esetleg, mert, utalván a fenti női mintára, én magam tárgyiasítom magamat?"

- Ez pont úgy felelősség hárítás, szerintem.
Én, a hím nemű ismerőseimből kiindulva azt mondom, kisebbség az a szellemi nyomorék réteg, aki csak a húst látja.
Az sajnos igaz, hogy a csalódások, minden kizsákmányoló kapcsolat rombolja az embert, akkor is, ha férfi, nem csak akkor, ha nő.
Amikor friss egy árulás sérelme (árulás jelen esetben a megcsalástól kezdve a "méltatlan hozzáállás" is, mikor az egyik fél adja a szívét, a másik hazudik, vagy kihasználja), olyankor könnyen csap át gyűlöletbe a szív.
Ilyenkor egy ideig - persze csak magamról beszélhetek - megélem az ösztönt, ami kiteljesedik a "leigázás-párosodás", vagy ha jobban tetszik, a "megszerzés-lefektetés" szintjén.
Ennek a betegebb szintje a Szürke "istenített" 50 árnyalata...
Az én szememben ez kudarc. Az intelligens, magasabb rendű ember kudarca az önerőből lealacsonyodó, szánalmas idiótával szemben.
A fura az, hogy ebbe az irányba lök az is, mikor az ember folyamatosan szembesül azzal, mennyire hattok ránk zsigerileg. Egyfajta alávetettség, kiszolgáltatottság ez.
Amit sem az egó, sem a férfilélek nem visel jól. Ezt semlegesíti egy párkapcsolatban a kölcsönös tisztelet és a megerősítések.
Ezért is keresünk társat.
Mert Társat, a Királynőinket keressük - akik nem ránk kényszerítik a hatalmuk, hanem mi emeljük őket magunk fölé...



- Te egy ritka faj vagy ezen a földön.

- Mégis UFO vagyok...?!!

Köszönöm...
A legnagyobb elismerések közé sorolom, a valaha kapottak közt.


- Már csak meg kell találnom Muldert - nőben...


..."