Mennyire nincs fogalmunk egymás életéről...
Most úgy érzem, a valóságaink sokkal messzebb vannak egymástól, mint gondoltam...
Eddig úgy véltem, olyanok, mint a hagyma rétegei.
Most... mintha csak néhány közös pontja volna, és még azok is elég bizonytalan kapcsolódási pontok...
Francia dalok hangulatában ülök a régi gimim közelében – még csak most indul az este... Egyelőre egy kamasz párocska ül csak egy másik asztalnál.
Itt vannak, 3 méterre – s mégis... Egy világ választ el...
Próbálok nem szomorú lenni, pedig egyedül érzem magam. Most mintha egy világ választana el attól is, akivel nem is olyan rég még a közös életet terveztük...
Hogy változhatnak meg ilyen gyorsan a dolgok...?
Hogyan telhet el 4 év úgy, hogy meggyőződésed, hogy a másik milyen – aztán valahogy hipp-hopp, mintha megváltozna...
(És nem a lila köd pukkant ki...)
Még az is felmerült bennem, hogy boríthatott fel valamit a családállítás...?
Nem tudom, de valami nagyon megváltozott... És így fenntarthatatlannak érzem...
