Ha itt lennél...

Ha itt volnál, fognám a kezed.
Közelről nézném a szemed.
Téged keresnélek benne - ott a mélyén, hol a tó fenekét sejti az ember, hol a titkok lapulnak rebbenőn.

Ha itt volnál, táncolnék Veled erre a zenére...
Ahogy a falevelek táncolnak a széllel, ahogy a madarak az Éggel...

Ha itt volnál, csókolnálak - mint szomjazó az édes víztükröt,
Mint szél csókolja a cserzett arcokat.
Szerelmesen, ahogy a Nap szereti a barackot, hogy belepirul.

Ha itt volnál, szeretnélek. Szeretnélek, ahogy férfi nőt szeret,
Ahogy csak az Ember tud Embert szeretni.
Sóvárgó mohósággal, mintha ez a perc volna az utolsó,
Ez itt, most - ez a pillanat - csak ez, és vége...

Ahogy talán így is van...

Hisz nem vagy itt.

Máshol vagy, mással talán.

Keresed azt, ami itt vár. Amit én őrzök Neked.

Mióta már...

Kell

"Hagyjuk meg a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának...."?!


Nos - ezzel kissé elkéstek, azt hiszem.
Már Bástya elvtársék is.


Nyár van, megint.
A seggvillantós, hosszúlábon-rövidnadrágos, neteddkiaminemeladós....

Eszméletlen a hőség, eszméletlenek a csajok, és eszméletlen, hogy képtelen vagyok túltenni magam Rajtuk...! :D

Ja - a zene...? Hogy hogy jön ehhez?

Hát...

Itt ülök egy full üres lakásban, este van, ciripelnek a tücskök - és lassan én is ciripelek, ahelyett hogy "tücskölnék"...

Kiakasztó, hogy a nők mennyit tudnak agyalni egy kis erotikán - mármint, gyakorlati erotikán... :D

Igen, direkt kerültem a szex szót, mert... Félrevezető. Épp ma állapítottam meg, hogy nem létezik "csak szex".

Szóval - épp élvezhetnénk is egymás társaságát, de nem, nem tesszük... Inkább ki-ki ül a maga kis vackán és elmélkedik a világ dolgairól, vagy épp arról, "mi lenne, ha"...


Márpedig az embernek kell az erotika.

Kell a közelség érzése.

Kell az érzés, hogy nem vagyunk egyedül. Ezt pedig az érintés bizonyítja be nekünk.

A másik törekvése, hogy minél közelebb jusson hozzánk, az pedig bizonyságot jelent róla, hogy értékesek vagyunk...

Itt, és most.

"Az élet szép!"

Még sosem gondolkodtam rajta, hogy mért nem úgy szól ez a mondás, hogy "Az élet könnyű!"...


Van egy álmom. Sokat dolgoztam azért - úgy önfejlesztésben, mint fizikai munkában -, hogy megvalósítsam. Mert hiszek benne. Hiszem, hogyha sikerrel járok, akkor jobb hellyé teszem a világot, jobb hellyé teszem Magyarországot. Sok ember életét könnyebbé teszem, sok embert segítek hozzá egy nyugodtabb, sikeresebb, boldogabb élethez.

Persze ez egyedül nem megy. "Egy fecske nem csinál nyarat."
Sokak együttműködése kell hozzá. Közös akarat, egymás iránti türelem, kitartás...

Kilenc éve indultam el az úton.
Kilenc évet kaptam rá, hogy sikerre vigyem a tervem, vagy hogy képessé váljak a sikerre.
Most zajlik a "vizsga".

Az időnek és a nemtudásnak ára van.
Ideje rendezni a számlát.

Ideje számot adni arról, hogy amire a  kilenc év tanított, azt megtanultam.

Tanultam kommunikációt - megtanultam kérdezni és hallgatni.
Megtanultam eladni magam és a jövőképem - magam mellé állítani az embereket, "megnyerni őket a közös ügyünknek".
Megtanultam szakmailag a szükséges mértékben mindazt, ami a hatékony segítségnyújtáshoz kell.
Megtanultam megfelelni a jogszabályoknak.
Megtanultam a buktatók kivédését.
Megtanultam fegyelmezetten dolgozni.
Megtanultam a statisztikakészítés fontosságát, értelmét, megtanultam hasznosítani a statisztikákat.

Még hátra van a kiegyensúlyozottság csiszolása.
Még hátra van a türelmes vezetés gyakorlása.
Még dolgoznom kell az elfogadás-képességemen.
Még dolgoznom kell a hitemen és önbecsülésemen.

Ezekből talán az utóbbi kettő a legfontosabb.
Hinnem kell - erősebben kell hinnem, hogy "megérdemlem".
Erősebben kell hinnem - őszintén el kell fogadnom, hogyha az élet, a munka hozza az eredményeket.
Hinnem - erősebben/őszintébben kell hinnem, hogy megtalálom a Társakat a megvalósításhoz.

Ideje van a megvalósításnak.

Itt és most van ideje.