Hitvallás

Hangulat



Ma olyan feladatnak vágtam neki, amely méltó volt az egykori elődök híréhez, méltó a Jelen Kiválasztottjához.

A félelem nem több, mint egy állapot. Nem más, mint egy érzés.

Felfoghatjuk úgy, mint ami rossz, ami káros, ami rombol.

Vagy felfoghatjuk úgy, mint egy serkentő, inspiráló állapotot. Ami kiélesíti az érzékeinket, ami fókuszálja a figyelmünket, ami felébreszti bennünk Azt, Aki Vagyunk...

Igen, ma féltem!

Féltem, mielőtt elindultam fölfelé!







Féltem, mikor odafenn, biztosítás nélkül álltam, két "köztes" között épp átkötésben.






Féltem, mikor a szél feltámadt, és a súlyommal már éppen megmozdította a fát...


Ám tudtam, hogy a kezemmel képes vagyok fogni. A lábammal képes vagyok támaszkodni. Képes vagyok...

A tényleges magasság voltaképpen mindegy...

Egy biztos - konkrét céllal jöttem ide!

Ez a cél pedig világos - nem kérdés, hogy megvalósítottuk-e, vagy sem...

Nincs kifogás, nincs kompromisszum...

Nincs félreérthető kimenet - vagy megcsináltuk, vagy nem...




Ahogyan az életutunkon is - vagy végig mentünk, kihoztuk belőle, amit lehet, vagy nem...



Okkal és feladattal érkezünk - így hiszem!

Keserű

Dallam



Miért...?


Miért annyira keserű minden írása...?


A nagy írónőknek mindnek tragikus életet kell élniük...?

Csak a tragédia elég méltó műfaj...?!



Olvasom, mert érdekel, kivé lett.

De minden sorral csak ólomként koppanó könnyek fakadnak bennem...


Hol vannak a vidám pillanatai...?!

Hol vannak a szerelmes éjszakái, a nyaralások nevetései...?


Hol vannak a születések utáni boldog pillanatok?

Az első lépések, a gyermekarcon felragyogó első mosolyok emlékei...?



Azokat nem éri meg papírra vetni...?

Nem voltál

Hang-ulat



Sötétben ülök.

Csak a képernyő világít.

A szavaid szürke hamuja rajzol jeleket bennem.



Üres vagyok...?


Én vagyok.


Én vagyok a vár.

Az üres szobák.

Én vagyok a csupasz padló, amin szertegurulnak soraid.


Idegenekké lettünk...?

Két végletté...?


Köztünk hullámzik idő és távolság - két fél élet...



"Keserű könnyek íze a számban..."




Pedig semmi sem változott tegnap óta.


Én itt vagyok, Te ott - én most vagyok, Mi messze-messze rég, Te nem is vagy...


Vagy...

Talán ez változott.


Eddig nem voltál. Csak egy kép a kandalló párkányán, mint egy rég elhunyt rokon képe.


S most megelevenedtél a távolban.


Eddig álmodhattalak amilyennek akartalak, boldognak, békésnek.


Most már nem álmodhatok.

Elfogadhatom, hogy vagy - úgy, ahogy.

Annak, aki.

Pályákon mozdulók

Azt hittem, mindazok élete, akik kiléptek az életemből, jól - jobban alakult, miután kiléptek...

Hogy én csak afféle kiindulópont voltam az ő életükben.
Egy alap, amelyről felröppenhettek...

Kőkemény cáfolatot kaptam.



Vajon annak van igaza, aki naivnak tart...?

Vagy nekem, aki hiszem a Jót...?



"...Hittem, hogy a jót mindig egy jobb követi. Hittem a játék tisztaságában. Hittem a magam tisztességében. Hittem abban, hogy látok, hogy az út, amelyen járok, helyes. Most itt vagy, és csak azt látom, hogy hiányzom mellőled. Olyan vagyok, mint egy torzó: bolyongok lábak nélkül, ölelek karok nélkül. És még mindig hiszem a játék tisztaságát. Ostoba vagyok..."

Hiszel...?!

"Az Élet magadra hagy, te mégis toporzékolva kívánod tőle, hogy inspiráljon már, mondja el, hogy mennyire ügyes vagy és mennyi minden van benned.
De az Élet magasról tesz arra, hogy te mit akarsz!
Elmegy és teszteli, hogy mennyire hiszel abban, ami vagy.

Észreveszed-e azt, ami benned van... Méreget, hogy vajon ki tudod-e hozni magadból a megoldást anélkül, hogy bárki biztatna, hinne benned, vagy azt mondaná, hogy te igenis jó vagy, s bizony még megválthatod a világot...”

(Oravecz Nóra)

Értések, félre-értések...

Hangulatom jelenleg



Te küldted.




Valahogy furcsa a kapcsolat közöttünk...

Több, mint a hétköznapi emberek közt lévő...


Valahogy Bennem vagy....


Mindig bennem van a kétely, hogy talán csak én vagyok hülye...

Mégis, mindig itt talállak....





Valaki nemrég kihúzta magát a valóságomból... Végleg.


Nem akart itt lenni - túl sok áldozatot követelt volna Tőle...






Tőled kaptam...


A hozzám legközelebb álló vagy... Régóta már...

Bódul-at...

Az Út Lélektől Lélekig...

:D


Hallgatom - kicsit részegen...


És közben itt kavarognak körülöttem elmúlt idők valaha volt nagy alakjai... :D


Talán jobb nem gondolkodni...