Elengedés...

"...Amíg bosszúvágyad őrzöd, addig nincs megbocsátás. Amíg meg nem bocsátasz, gyűlölsz.
Bármi történt, nem volt rossz szándékom. És ha fel mered vállalni az érzéseid, ezt a szemedbe is kimondom.

Sokáig én is azt hittem, hogy "visszabántani" elégedettséget okoz. Csak nálam ehhez türelmetlenség is társult. Azonnal tettem, indulatból, "visszakézből".

Ma már belátom, hogy semmit sem segített, semmit sem javított, sőt. Szégyellem magam érte.

Mert felismertem, hogy amikor negatív energiáknak adok otthont magamban, akkor éppen szembe köpöm magam, vagy ha úgy tetszik a Teremtést, Istent, az anyámat, aki jóra nevelt, és szeretetre - stb.

Nem tett sem elégedetté, sem nyugodttá.
Elvitte a feszültséget, a haragot, a gyűlöletet, de maga mögött hagyta a szégyent. Nem látja senki - de én érzem. Mindig, mikor magammal vagyok. Én tudom. És tudom azt is, hogy el kell számolnom vele egyszer.
Olyan, mint egy lemoshatatlan folt.

Ezek miatt fohászkodom bocsánatért.

Mert megtanultam, hogy minden ütés, minden bántó szó ilyen "véraláfutást" hagy a lelkeken. Amit évekig, vagy akár életen keresztül visel a másik. És meghatározhatja az életét, az útját, a napjait...

Rombolni rajta pedig nincs jogom.

Böjte Csaba testvért idézve - "Bármit tettek is ellened mások, az nem jogosít fel rá, hogy letérj a szeretet ösvényéről!"

Ezért viaskodom magammal.

Hogy ne térjek le...

Hogy ne kövessem el a klasszikus hibát...

Újra..."

Hogymondjaaműveltangol...

http://www.youtube.com/watch?v=5y_KJAg8bHI




Ezt megnézem kicsit közelebbről is - eddig szimpatikusan hangzik:

http://angolkommunikacio.hu/ 

Nem vagyok egy nyelvi talentum, de szó szerint "ebből még jó is kisülhet" - ugyanis egy főzőtanfolyamra megyek hozzájuk - angolul...

Majd megtanulom, hogy mondja a művelt angol, hogy "ne égesd oda vazze'!" ;)

Van egy csomó érdekes program-ötlet - gyertek, ha tetszik!

:D

Nem ezért születtem, avagy "A gyűl-ölet, a szer-etet..."

http://www.youtube.com/watch?v=xeVV2KD1GqU



Egyre többször, és egyre többektől hallok gyűlöletről beszélni. Érzelmekről.

A cigányok, a melegek, a zsidók, a csövesek...


Annyi ember, akit gyűlölhetünk...


Vajon gyűlöletre születtünk? Arra szántak minket...?!

A kisbaba, mikor először felsír...

Mikor elindul az életben - még mielőtt megtapasztalná egy beteggé silányított világ fertőző érzelmeit...


Ő gyűlöl?

Ő tisztában van egyáltalán ezzel a fogalommal?

Tudja-e, milyen érzés...?



Nem...?


És nem kellene elgondolkodnunk, mielőtt tápláljuk magunkban a gyűlöletet, hogy vajon miért szeretettel a szívünkben születünk, és nem gyűlölettel...?


Ne sorold a kifogásaid - nem érdekelnek.


Tudom, hogy mindenkinek tökéletes indoka van rá, hogy gyűlöljön...





Volt, hogy bennem is égett.


Emlékszem az érzésre.


Azóta megtanultam, hogy a tudatunk olyan, mint egy csillag. Sugárzik.

Ma már egyre többen sejtik, hogy pl. a rák (és minden betegség) spontán kialakulásában is a tudatnak, a gondolatainknak, uralkodó hangulatainknak van döntő szerepe. Ahogy a gyógyulásunkban is.


Ha pedig összerakom ezt a kettőt...

Nem akarok rákosodást sugározni magamból.

Rothadást.

Bomlást.


Idegen tőlem.

Nem ezért születtem.



Talán gyűlölnöm kellene azokat, akik kést mártottak belém...?


Évekkel ezelőtt, vagy tegnap... Mindegy. Elmúlt.


Sugározzak-e feléjük romboló, rohasztó energiákat...?



Mi okból...?


Min változtat?


Mondj egyetlen példát, ahol a gyűlölség előre vitte az embert!?

Ahol a gyűlölködés jóra vezetett, fejlődést hozott!


Nem tudsz.



Nem akarok gyűlölni.


Nem ezért születtem.