Szembe jött egy kérdés - én szegeztem életem egy régi szereplőjének -, nevesen, hogy "hogy érzed magad a bőrödben"...
És egy másik, amit nekem szegeztek, hogy "érzek-e változást, amióta családállításokra vittem a problémáimat".
Elgondolkodtam.
Végeredményben úgy tűnik, valami tudott pozitívan változni, igen.
Kevesebb feszültség a kapcsolatunkban, gyorsabb feloldódás, nagyobb bizalom.
Furcsa, hogy mennyire másképp szeretünk különböző életkorban.
Furcsa, hogy a lelki görcseink mennyire meghatározzák a jelenünket.
Furcsa, hogy mennyire nem tudjuk megragadni őket közvetlenül.
Emiatt nehéz eszközt választani, rábízni magunkat valakire, vagy valamilyen metodikára. Mert nincs közvetlen megfeleltetés - "ezt tettem, ez lett" -, és jócskán kell türelem.
Mégis.
2020.07.14-én küldtem el az első időpontkérést.
Lassan negyedik éve.
Azóta az hetedik állításon vagyok túl, öt különböző állításvezetőnél.
A probléma gyökere nem volt ismeretlen - se anyámmal, se apámmal nem volt igazán / igazán jó viszonyom, és tudtam, hogy ebből ered egy sor nyomorom. Azt mondjuk kevésé kötöttem össze, hogy többek közt a párkapcsolataimban tapasztalt feszültségek is ilyen elevenen kötődnek ehhez. (Nyilván nem most kezdtem el foglalkozni magammal, sőt. De az eddig elért (vagy elértnek gondolt) eredmények karcsúnak bizonyultak.
Durva, hogy mennyire kötjük gúsba magukat. És mennyire kötnek gúsba a szüleink botlásai, a tudatlanságuk, sérüléseik következményei.
Hogy mennyire nem megúszható, hogy foglalkozzunk saját magunkkal.
Igen, sokáig abban hittem, hogy nekem "nem fér bele" a költségvetésembe.
Ez is a "nem-vagy-elég-jó" üzenetének volt köszönhető, amit elsősorban apámtól, másodsorban anyámtól kaptam.
Ahogy azok a fals megértések is, amikből (az én oldalamról) a párkapcsolatom feszültségei alakultak.
Most egy ideje béke van köztünk.
És ez jó. A válaszom - igen, köszönöm! Jól érzem magam a bőrömben! Van előttem tér, van reményem és hitem, hogy képes leszek fejlődni. Ismét, tovább.
Együtt. :)
Kedves számomra ez a szó - a fogalom, amit jelent. És az Ember, akit számomra jelent. :)
Akkor - "kösz, én csak egy sört kérek..."?
Aligha.
Elindultam végre. Hol lesz az út vége...?
:)
