"...Igen, ez az illúzió első rétege. Amikor azt hiszed, hogy a boldogságért küzdesz. Szép is volna. :)
A valóság azonban, hogy a biztonságérzet iránti igényed annyival nagyobb a boldogság utáni vágyadnál, hogy észre sem veszed küzdelmed valódi célját - ami nem a boldogság, hanem az ismerősség.
Bármilyen is - boldogtalan, ijesztő, esetleg egyenesen rémisztő, fájdalmas, beteg -, csak ismerős legyen! Akkor "megnyugszol"..."
Azt hiszem, mától nem küzdök tovább az ismerősségért.
Igazatok van.
Mindenkinek, aki azt mondta, "döntsem el, mit akarok".
Pontosan tudom, hogy mit nem akarok.
És már azt is jobban tudom, hogy mi fontos számomra egy kapcsolatban.
Rózsaszín ködök nélkül.
Lehet, hogy csak kapcsolatokban tudunk gyógyulni.
De sérülni is kapcsolatokban sérülünk - és nem csak a múltban.
"Nőjek fel" - mondta anyám.
Nos - nem vagyok már gyerek. Megvédem magam, ha kell. Nem, nem arra gondolok, amikor kiprovokálják belőlem az állatot.
Arra, hogy választok - és nem kérek többet az ilyen provokációkból.
Nem, nem vagyok tökéletes. Sosem tartottam magam annak. De jobb tudok lenni.
Vagy úgy, hogy hagyják, vagy úgy, hogy segítenek jobbá válni.
Nem tudod, milyen vagyok valójában...?
Pedig - látod? - nyitott könyv a lelkem.
Ja - hogy Te hazugnak címkézted, csak mert a hétköznapokban "más vagyok"?
Számodra mindez "hazugság"...
Ez a Te választásod.
Én a kezedbe adtam, Te minősítetted. Szíved joga.
Megszülettem, és most itt vagyok. Nem kellett hozzá sem a Te, sem más engedélye.
"Jogom van lenni." - én ezt kaptam a családállításoktól. Tőled, ha úgy tetszik.
Milyen fonák, ironikus dolog. "Tőled kaptam".
"Jogom van lenni."
És nem muszáj Veled.
Hiába ismerős.
Te olvasod a fejemre, hogy mennyire hasonlítok anyámra - érdekes az nem jut eszedbe, hogy vajon miért választottalak tudat alatt Téged...
Olyanok vagyunk, mint egy törött játék.
Valahol mindig megakad, valamin mindig feszül.
Talán most a saját törött fogaskerekeim közül egyet kicseréltem.
Sajnálom, hogy nem jutottunk sokra vele. (Persze ez is viszonylagos, hogy sok-e, amire jutottunk...)
