Fegyverkezés.
Krisztus után 2023 évvel az emberiség egyes (sajnos százas, ezres) tagjai még mindig itt tartanak.
Hogy "nekem csak akkor lehet jó, ha elveszem, ami a Tiéd". Hogy "az élet csak akkor szép, hogyha nekem több van, mint Neked..."
Észak-Korea ballisztikus rakétákat tesztel...
Oroszország elcsatol területeket - gyakorlatilag földgázmezőket Ukrajnától.
Az USA is fegyverfejlesztésekre költ, az EU is emeli a "védelmi kiadásokat"...
Kirohad alólunk a bolygó, de >ezek< itt tartanak.
Persze felmerül, hogy mindegy is. Hiszen ha a fajunk itt tart intelligenciában, akkor nincs is miért megmentenünk semmit és senkit.
Nehéz így a "jövőért" dolgozni. Egy jobb jövőért...
Mégis...
Nincs választásunk.
Nekem nincs.
Szerintem Neked sem.
Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy "jobb hely lesz a világ attól, amire az életidőmet áldozom?"
"Megteszem-e az erőfeszítést, amire lehetőségem lenne, hogy jobb hellyé tegyem a világot?"
Ha a válasz igen, akkor van miért élnem. Akkor van miért reménykednem, hiszen ugyanez a feladata mindenki másnak is!
Ha a válasz nem - mindig változtathatok. Nem "majd", nem "holnap".
Most.
Hiszen a döntés az enyém!
Minden helyzetben lehet keresni, hogy mit tudok megtenni!
Lehet ezernyi korlátozó tényező - de a világ már attól is jobb hely lesz, ha egy négyzetméternyi árokpartot kitakarítok a szeméttől.
Ha segítek egy gyengébbnek, egy rászorulónak. Mindegy, hogy miben!
Kigazolni egy kertet, levinni a szemetet, elintézni a bevásárlást...
Megmutatni valakinek, hogyan kell nagylelkűnek, önzetlennek lenni.
Megmutatni, hogy "kapni dolgokat" nem csak akkor lehet, ha elveszi - kaphat "csak úgy" is, mert én adni akarok neki... Nem viszonzásért, hanem "csak úgy".
Hogy igenis legyen jobb hely a világ attól, hogy létezem!
Mindannyiunk előtt ott ez a döntés.
Ott volt tegnap is, ott van ma is.
A sorban egyedül a "holnap" hibádzik, hiszen sosem tudhatjuk, "lesz-e holnap"...
Filmajánló
