2016. november 26., szombat

Szabadságfélelem






Egy srác, akit a véletlen sodort elém.

És lám, nem véletlenül.


Szabadságfélelem: az új impotencia





Az utolsó válasz...



"...- Te szegény, szerencsétlen kurafi! - szólalt meg lassan, vádló hangon a talizmán.
- Olyan vagy, mint Igrot. Felfogtad ezt? Csak úgy tudtad legyőzni a szörnyeteget, hogy magad is azzá lettél.
A vékony hang olyan halkan folytatta, mintha suttogott volna:
- Mostantól már csak önmagadtól kell félned..."



Vannak határok, ahol már nem marad választásunk, ha meg akarjuk őrizni az emberi mivoltunkat.
Azok, akik jobban ragaszkodnak az életükhöz, mint az emberségükhöz, átlépnek ezen a határon. Átlépnek, hogy elkerüljék a halált, s közben önként omlanak a karjaiba.

Azoknak, akik emberek kívánnak maradni, képeseé kell válniuk a lemondásra. Feladni minden vágyukat, minden álmukat - feladni valamennyi holnapot, minden következő korty levegőt, minden majdani örömöt, gyönyört és könnyet.

Van az a helyzet, mikor emelt fővel, tiszta szívvel csak a halál lehet a válaszunk.



---


Érdekes, hogy különböző utakon, kétszer is eljutott hozzám ez a tanítás...


2016. november 24., csütörtök

Lánykérőben







Lánykérőben


Szavaink tánca
- levelek a szélben -,
Egykor majd testünk
Ritmusa lesz - érzem!
Dallamok szárnyán
Rebbenünk majd körbe,
Egybe forr, mi egy volt,
S egy lesz mindörökre...
Életünkben félként
Keressük a párunk,
Mennyei boldogság,
Hogyha rátalálunk,
Szavaid táncolnak
Hangommal most egyre,
Ím - kezedet kérem,
Kövess, s én vezetve
Feltárom a jövőt -
Az egyiket -, ha kéred,
Földi utunk együtt
Érhet boldog véget!
Lám! E szókkal hívlak!
Régi nyelven kérlek,
Engedj közel Hozzád,
Érezz! Nem kell félned!
Gyönyörű tünemény,
Számomra egy talány -
Megismerni Téged,
S nem kínoz több' magány!
Hosszú útra lépünk,
Hogyha erre kész vagy,
Nagy kaland az élet,
Hidegen úgysem hagy!
Jer és tapasztalj hát,
Bizalmat - őszintét!
Léleknek és testnek,
Adjuk meg, amit kér!
Szállj hát velem együtt,
Az éjszakai égre!
Álmainkat éljük
Együtt meg, ma végre!
Te és én - két lélek,
Mégis egy a vége,
Egyek vagyunk mégis,
Nem félek hát én se!



2016. november 18., péntek

Hulladékká válik, avagy tisztelettel tartozom...




"Az igazi nő – így mondják évezredek óta – odaadó.
Ez a természetes.
De milyen az igazi férfi? Erről soha nem esik szó.
Mint ahogy arról sem, hogy odaadni magatokat egy ilyen önzetlenségre, megbízhatóságra, egy életen át tartó, hűséges szeretetre képtelen férfinek: felelőtlenség.
Minden szeretet alapja az önmagunkkal való viszony rendezése.
Elsősorban önmagunkat kell megszeretni – ez minden kapcsolatunk alapja.
Szeresd a társadat, mint önmagadat – mondja Jézus.
De mi van, ha önmagamat nem szeretem?
Akkor senkit sem tudok szeretni?
Ezért én híve vagyok annak – nem az örök női szerep , hanem a jelenlegi állapotok miatt -, hogy tanuljatok meg, női barátaim, egyedül lenni!
Tanuljátok meg önmagatokat megismerni.
Jól érezni magatokat nélkülünk is.
Tanuljatok meg befelé fordulni.
Saját lelketekért is élni.
Tanuljatok meg szabadnak lenni.
Ismerjétek fel, hogy az odaadás nem azonos a méltóság elvesztésével.
Tőlünk, férfiaktól ezt nem fogjátok megtanulni, mert mi már régen elfelejtettük.

A legfontosabb, amiért éltek, nem másokban, hanem bennetek van!
Méltóságnak hívják.
Élhettek másokért.
Mindeneteket odaadhatjátok a gyerekekért, a szerelemért, a férjetekért, még az életeteket is odaadhatjátok – de a méltóságotokat: soha!"

(Müller Péter)



Hm.

Az elcsattanó pofon élménye - Jóisten : M.I. = +1 : 0...


Igen, észrevettem, hogy amit mond, és ahogy cselekszik, homlokegyenest ellentmond egymásnak.
Igen, nem futok olyan busz után, ami nem vesz fel.
És igen - igyekeztem egyúttal türelmesnek lenni.

De azt hiszem, kellenek a határok.
Azt hiszem, ez az üzenet erre emlékeztet.

Arra, hogy túlságosan is feladom magam - ami már több, mint türelem, több, mint empátia.


Hát megpróbálok eszerint érezni. 
Továbblépek, és engedem, hogy mostantól csak a tettek legyenek mérvadóak.
Mert hiába a maximális tisztelet, hiába a türelem, az elfogadás, a hűség - minden érték felesleges, ha elfelejtik értékelni.

Tartozom magamnak is a tisztelettel.

Ezért azt mondom,


"Maradok tisztelettel..."


M.I.