Egy pillanat, egy villanás - szappanbuborékban felsejlő szivárvány.
Egy pukkanás, s már sehol sincs, mintha sosem lett volna.
De míg van/volt - egy pillanatra ismét érzem az Egységet.
"Minden, s Mindenki Egy".
Nők. Az utcán, a buszon. Szépek.
Nő. Otthon. (~ott, ahol otthon vagyok)
"A Nőm".
Visszanéz a telefon háttérképéről - a szeme csillog, mosolyog. Szeretem.
Szerettem, mikor a kép készült, és mosolyog, mert érezte, hogy szeretem.
Szeret.
Nem vagyok tökéletes. Tudja.
Ő sem az. Tudjuk.
Mégis.
Szeretni - érzés + cselekvés.
Az érzést nem kell magyarázni. A cselekvést...?
A türelem egymás felé, a bizalom, hogy képesek leszünk együtt fejlődni, az elfogadás, a kitartás, mikor rosszabb passzban vagyunk...
A mindennapokba csempészett gesztusok, amikkel könnyíteni igyekszünk egymás életén...
A csapatjáték...
Annyiszor rontottuk már el...
Annyira igyekszünk jól csinálni...
Végül talán el tudjuk fogadni, hogy csak csinálni lehet, odafigyeléssel, törekvéssel a jóra - és elfogadni, ahogy sikerül. Hogy az sem véletlen. Hogy az is tanítás.
