Milyen ... Sorsszerű.
Pár perce úgy éreztem, üres vagyok.
Rég írtam ,s mégsincs semmi, amit őszintén kívánnék leírni.
S most...?
"Véletlenül" erre akadtam.
2012 vége.
Újabb két év.
Olvasom a sorokat, amiket az akkori önmagam írt, és közben kicsit szégyellem magam.
Egyrészt, mert "ugyanott tartok" - csak most még a Kapcsolatot is elvesztettnek érzem. A szinkronicitás, mintha "nem működne" körülöttem mostanság.
Év vége óta igazából.
A sorok, amiket leírtam, gőgös szavakból állnak. Vagy csak "visszaestem" az akkori tudatossági szintemről...? Vagy akkor voltam vak...
Amit leírtam, magamnak is írhattam-mondhattam volna...
Vagy ezt is tettem...? Üzenet a múltból...?
Vagy épp a jövőbeni énem íratta le ezt akkor a múltbeli magammal, hogy ma megkaphassam az üzenetet...?
Vagy esetleg hívjak orvost..? :P
Pedig...
"...Mert a körülöttem lévőkben látom, hogy a félelmeik uralkodnak felettük, látom, hogy a szemeiket szorosan összezárják, és inkább a saját belső képük alapján ítélnek a világ és a többi ember felett, ahelyett, hogy ki mernék nyitni a szemüket...
Vállalva a kockázatot, hogy por, vagy bogár repülhet bele, és az fájhat is..."
Vajon mit teszek én - kívülről nézve...?
"...Pedig hiszem, hogy azért kaptuk meg pont azokat az embereket, akik szerepelnek az életünkben - Téged is Bubu, és Te pedig pl. engem is -, mert segítségünkre lehetnek.
Az életben, a fejlődésben, a tanulásban, vagy épp a félelmeink legyőzésében...
És mit csinálunk mi...?!
Elutasítunk.
Kritizálunk.
..."
Mit teszek én...?
Hová illan el az értelem, a tudatosság, az energia...?
Az életben, a fejlődésben, a tanulásban, vagy épp a félelmeink legyőzésében...
És mit csinálunk mi...?!
Elutasítunk.
Kritizálunk.
..."
Mit teszek én...?
Hová illan el az értelem, a tudatosság, az energia...?
