Előrebocsátom, hogy nem célom mutogatni, felelősséget hárítani, vádolni. (Pontosabban vádolni igen - mindannyiunkat, kollektíve.)
Szeretnék kerek cikket közreadni, de most (a felénél) érzem, hogy nem fog menni - a legtöbb, amire vállalkozhatom, hogy összeszedem a kapcsolódó kérdéseim, gondolataim azzal a céllal, hogy elgondolkodtassak.
A biológiai fogalmak használatával senkit nem kívánok megsérteni, megbélyegezni. Célom az ösztönös emberi oldalunkra, valamint a kommunikációs- és egyéb, tudatosságot igénylő képességeinkben meglévő különbségekre való emlékeztetés.
Egy kedves régi munkatársam
fb-bejegyzése ismét felvetette a témát, amin már rágódtam nem olyan rég. Talán, ha 2-3 hónap eltelt, mikor utoljára végigsöpört az online felületeken a nőket érő zaklatások problémája.
Számomra már akkor is megdöbbentő posztok születtek, részint a jelenség gyakorisága, az érintettek nagy száma miatt.
Hónapokkal ezelőtt pedig kedves nőismerősömmel került szóba, hogy a szexis, kihívó öltözködésben (képen, vagy élőben) mennyire mást lát egy nő, mint egy férfi.
Ellentmondásos érzéseim vannak, hiszen férfiként mért tagadnám, hogy a női szépség gyengém és - a gyengéinkre épp az jellemző, hogy nehezen uralkodunk felettük - nehezemre esne "lemondani" az élményről, amit egy csinosan öltözködő nővel való találkozás (csak épp az utcán látni, semmi randi, vagy ilyesmi) adhat.
Ugyanakkor én is úgy gondolom, hogy a divat nem jó irányba viszi a közízlést, amikor a "mini" - szoknyában, topban, nadrágban - már rég nem arról szól, "mennyit takar még", hanem arról, mennyit nem...
Volt idő, amikor egy csupasz női váll, vagy boka kivillanása a teljes erkölcsi megsemmisüléssel - vagy a legbujább szerelmi felhívással volt egyenértékű.
Ma meg örülhetünk, ha a tizen-huszonkevés éves lányainknak csak a feneke alját nem takarja a "ruha", illetve ha a dekoltázsuk valóban csak "gallértalanítás" - és nem a komplett fehérneműt, kebleket hagyja fedetlenül.
Hogy működik a hím?
Aki emlékszik, emlékszik a gimis biológiára, aki nem, az meg tapasztalja a mindennapokban.
Az emberi faj ellentétben más fajokkal (a legtöbb fajjal ellentétben) nem korlátozza a szaporodási rituáléit az év bizonyos szakára. Folyamatosan, majdnem bármikor nemző- és fogamzóképes - és ennek megfelelően alakult a biológiai hátterünk is (hormonok, ösztönök, satöbbi).
Vagyis az emberhímekben is folyamatosan jelen van a késztetés, a nyitottság, a feszült figyelem az ellenkező nemű egyedek felé. A nőnemű egyedek szexuális késztetése már sokkal áttételesebb, bonyolultabban vezérelt folyamat*.
(* Itt jegyzem meg, hogy csak közvetett, "meg nem erősített", illetve ellentmondásos információkra tudok támaszkodni ez ügyben.)
Mindenesetre a hím a szexuális ingert - amit a természet a másodlagos nemi jellegek kialakításával generál - annak veszi, és annak megfelelően dolgozza fel, ami. "Felhívás keringőre."
A modern, gondolkodó (?!) társadalmakban úgy tűnik,
nagyvonalúan megfeledkezünk a gyökereinkről (nem, nem arról, hogy vannak köztünk "gyökerek" - a származásunkról). Arról, hogy bár a Homo sapiens mellékneve, amely elkülöníti az állatvilág többi tagjától, "gondolkodót" jelent, és bár sok száz, vagy ezer év alatt eljutottunk magas társadalmi-, filozófiai-, kulturális fejlettségi szintekre -
nem szabadulhattunk meg (hála Istennek) az ösztöneink befolyásától. Az alapmintáink ugyanazok és ugyanolyan hatást váltanak ki, mint az állatvilágban bárhol.
Elfelejtik ezt - úgy tűnik - a modern nők is. Vagyis ők - mert nem hogy a divatdiktátorok nem felejtették el, de a komplett marketingtudomány éppen ezt használja fel, és -ki a gyakorlatban. Ennek a tökéletes példáját láthatjuk a modern öltözékeinkben, és azok (vissza-)fejlődésében.
A nők viszont minden bizonnyal elfelejtik - másra nem tudok gondolni, különben
miért húznának magukra provokatívabbnál provokatívabb göncöket? Vonzók akarnak lenni? Értem. És
csak kilógó seggel lehet vonzó egy nő...?
Az is arra utal, hogy elfelejtkeznek róla, az ösztöneink vannak, és hatnak - és ha meg akarjuk haladni a puszta hím (és nőstény) szintjét, akkor kezelnünk kell őket -,
hogy a nevelésben úgy tűnik egyre kevesebb hangsúlyt kap az egymás iránti tisztelet, a helyes kommunikációra, viselkedésre nevelés.
És most itt -
miközben hallom a felhördülő hölgyeket - álljunk meg egy percre!
NEM hárítom a nevelés felelősségét egy az egyben az anyákra, sőt!
Vegyük azonban sorra az alábbi tényeket:
1. A neveléshez az esetek többségében a nők ösztönösen jobban értenek.
2. Modern társadalmunkban nem tegnapi folyamat, hogy a gyermekekkel a nők töltenek több időt, még ép családokban is - nem beszélve az egyre nagyobb arányú csonka családokról.
3. A férfi és nő közül a legtöbbször a nő a kommunikatívabb fél.
4. Nincs, vagy minimális az átlag családban a szülők tudatos együttműködése a nevelésben.
(Még folytathatnánk, de már sötétedik...)
Összességében elmondható, hogy a "hímekhez méltó" viselkedés okai csakis a tudatos cselekvés, a megfelelő értékrend és minták, a Homo sapienstől elvárható önkontroll
hiányára vezethetőek vissza.
Hogyan működik a férfi?
A férfi alapjaiban hím. Tehát
megéli ugyanazokat az impulzusokat, motivációkat, stresszhelyzeteket, mint a hím.
Ám a tanult minták alapján, a szocializáció során kialakult értékrendje és énképe,
illetve férfiideál-képei alapján törekszik megfelelni a környezete elvárásainak (ha pszichológus volnék, itt mondanám valószínűleg, hogy "az édesanyjának") - igyekszik felülírni az ösztönös késztetéseit.
(Megvan az a vicc, hogy mi különbözteti meg az úriembert a mezei hímtől...?
Az úriember tud várni... ;) )
Végeredményben sikeres akar lenni az életben, amely az ösztönök szintjén
a családalapításban összegződik. Ezen felül sikeres akar lenni a
párkapcsolatokban, elismerésre és önigazolásra vágyik.
Miért öltözködik, viselkedik a nő?
Végeredményben sikeres akar lenni az életben, amely az ösztönök szintjén a családalapításban összegződik. Ezen felül sikeres akar lenni a párkapcsolatokban, elismerésre és önigazolásra vágyik.
Ismerős, igaz...?
Nos tehát
igazából mind ugyanarra vágyunk. Megerősítésre, elfogadásra (ha
szelfpszichológiával foglalkoznék, azt mondanám szelftükrökre), szeretetre vágyunk.
A nő ezért öltözik, sminkel, stb.
A férfi ezért igyekszik egzisztenciálisan, karrierben, stb. sikeresnek lenni.
A hím ezért igyekszik nő(stény)t találni magának a számára kézenfekvőnek tűnő módokon.
Hallom, igen -
"WTF?!?!?!"
Még egyszer:
1. A nő ezért öltözik.
Akkor is ezért öltözik, ha a modern divat fogalmai szerint ez már inkább vetkőzés.
Meg akar felelni a szociális versenyben, elég menő akar lenni, megelőzni az öregedést, elegendő megerősítést kapni.
Eközben - hallgatva a divat szavára -
szexuális jelzések özönét zúdítja a környezetére a sminkeléstől az alsó és felsőruházat megválasztásán át a digitális személyisége vizuális megjelenítésénél.
(Észrevették már, hogy a társkereső oldalaktól a közösségi portálokig mindenhol az online térben a "kommunikáció", illetve az "énközlés" eltolódott a vizuális, képi csatorna felé? (Fb > Instagram, stb - nem vagyok otthon ebben a témában.)
És azt, hogy vannak "kötelező képi elemek"...?
Pasiknál a kocsival fotózkodós, a szigorúan kamerábanézős, a napszemüveg-baseballsapkás, haverral ölelkezős...
Nőknél a hátonfekve, felnyújtott karral dekoltázs-szelfizős, tengerparton/díszes épület előtt kétlábbalfelugrós, a csücsörítős, szemből-oldalról dekoltázsvillantós, a nyakbólhátrafordulós-fenékmutogatós, a felülről-dekoltázsszelfi, stb.)
2. A hím a szexuális stimulusokra az ösztönök szintjén
reagál.
A maga módján kifejezi a tetszését (pl. füttyög, szóvá teszi a kívánatosságot, stb.), vagy akár kontaktust kezdeményez (pl. tapizik, erőszakos közeledést valósít meg, stb.).
A szellemi fejlettség, vagy deviancia fokától függően durvulhatnak a szituációk, így jutva el a nemi erőszakot eredményező ösztönkontroll teljes elvesztéséig/elengedéséig, vagy az aberrált viselkedést eredményező beteges hajlamok megnyilvánulásaiig.
3. Mit tesz a férfi?
"Elszenvedi" a szexuális ingert (kérem a hölgyeket, csak ne cücögjenek -
az elfojtás minden téren frusztrációhoz, szorongáshoz, lelki diszkomfortérzéshez vezet), érzékeli a reakcióba lépő ösztöneit, majd
tudatosan igyekszik felülírni azokat. Visszafogja magát, kulturált alkalmat és formát keres az érzései kifejezésének -
flörtöl, udvarol, hódít.
Jobb esetben.
Rosszabb esetben hazaviszi a frusztrációit, amik ugyanúgy erodálják, rombolják lelkileg, ugyanolyan megfelelési kényszert, önértékelési zavart okoznak felhalmozódva, mint ami elől a hölgyek is menekülnek.
És ha belegondolunk, hogy
egy átlagos nap során hány megfelelni vágyó, csinos, és ezt kihangsúlyozó nővel találkozik egy átlagos férfi...?
Megjegyzem azt is, hogy
a hatás akkor is ugyanaz, hogyha a nő nem öltözik hangsúlyosan kihívóan, "csak" csinos.
Valaha közismert mondás volt, hogy "a ruha öltöztet." A férfi - bár nem Superman, hogy keresztüllásson a kosztümön, vagy a nyári ruhán - nem vak. Akkor is felismeri a szépséget, a vonzó formákat, a Nőt a nőben, hogyha a nő "csak" átlagosan felöltözik.
Nem kell kitenni a melleket...
...nem kell kilógnia egy fenéknek a nadrágból...
...nem kell szétsminkelnie magát...
... kivillantania a köldökét...
...ahhoz, hogy vonzó legyen.
Hol is tartunk tehát...?
Egy átlagos férfinak egy átlagos napon mennyi szexuális ingert (a reklámokban megjelenő halmozott ingerekről nem beszélek) kellene tudnia feldolgozni, levezetni, megfelelően kikommunikálni ahhoz, hogy ne vezessen elfojtáshoz, diszfóriához?
Van esélye erre...?
És akkor mit várunk egy a tudatosság, az önkontroll, az önkifejezés alacsonyabb szintjére eljutó (vagy ott megrekedt) hímtől...? Egy olyan férfitól,
akit ugyanolyan ingerdömping ér, ám sem a szülei, sem az iskola, sem egyéb társadalmi-szociális intézmény nem tanította meg kezelni ezeket és a hatásukat?
Úgy gondolom, hogyha változtatni akarunk a jelenlegi állapoton - melyért felelősek vagyunk szülőként (anyaként és apaként), felelősek vagyunk marketingesként, vagy divatszakemberként, felelősek vagyunk pedagógusként, és felelősek vagyunk férfiként és nőként -, akkor a változtatást több fronton kell megvalósítanunk!
1. Szülőként külön figyelmet kell fordítanunk a lányaink és fiaink nevelésében az egymással való helyes kommunikációra, az egymás iránti tisztelet kérdéseire. Tanítanunk kell az elfogadható udvarlás fogásait épp úgy, mint határozottan megfogalmazni a már el nem fogadható megnyilvánulások körét.
2. Marketingesként és a divatszakmában fel kell vállalnunk a komolyabb
kihívást - úgy alkotni és hatni, hogy nem a kőkorszaki és unalmas
evidenciákon lovagolunk, hanem valódi kreativitást, valódi művészi
érzéket - és felelősségtudatot - viszünk a munkánkba.
3. Pedagógusként ezt igyekeznünk kell támogatni. Visszajelzéseket adni a szülőknek, és építő beszélgetéseket kezdeményezni a gyerekekkel, ha szükséges.
4. Férfiként és apaként szóvá tesszük a nem elfogadható gesztusokat a társaságunkban lévők előtt akkor is, hogyha ezzel a haverok előtti képünk, vagy a haveri körben meglévő helyünket érezzük veszélyeztetni.
A felelősségvállalás és az önállóság az igazi erő.
5. Nőként és anyaként pedig megfontoljuk, hogy milyen médiatartalmakat fogyasztunk, hogyan és mennyire engedjük befolyásolni magunkat (és gyermekeinket) a marketing és a média, a divat és a közvetlen környezetünk által. Viselkedésünkben és megjelenésünkben
nem lemondva a nőiségünkről, mégis tiszteletben tartva "a másik nem képviselőinek tűrőképességét", és megőrizve a Nő magasabb rendű harmóniáját
megválogatjuk az eszközeinket.
+1. Felnőttként példát kell mutatnunk a ma fiataljainak, hogy megértsék a macsó és a tahó, a szexi nő és az olcsó ribanc közti különbségeket.
Mindez természetesen csupán
a szerző véleményét tükrözi, mellyel bárki szabadon nem érthet egyet.
Ahogyan előrebocsátottam, a célom nem megmondani a tutit (még ha esetleg úgy is tűnik), hanem elgondolkodtatni.
#update:
Ajánlom ezt az írást is a témában. Objektív, és nagyon betalál. szerintem.
