2018. július 19., csütörtök

Pillanatkép



Eddie Vedder - Into the wild


Lassan befejezem az Örömkönyvet.

Elég kiábrándult a vége. De hozott értékes gondolatokat.

"...De a legköltségesebb mulatság a boldogtalanság. Egy boldog embernek nem kell más, csak egy kisfröccs. Néha még az se. Csak ül, nézi az eget, és boldog. De egy boldogtalannak mindig hiányzik valami; hiába vásárol, utazik, költ - semmi sem vigasztalja. Sok pénzt szór el, s ettől még boldogtalanabb lesz..."



Beszélgetek egy új ismerősömmel. Alighúsz. Gondolkodik. Van, amiben egyetértünk, van, amiben nem. De majd beérik.

Beszélgettünk róla, miért élünk. Hogy van-e "lelki világ", "mennyország", "Isten".
Hogy miért vagyunk itt.

Még nem jutottunk el a boldogsághoz.



Tetszik.
Vonzó is, aranyos is, titokzatos is.
Csöndes, befelé forduló, gondolkodó.
Mint én. :D :P

Kérdés, mekkora a szakadék közöttünk...?
Áthidalható?

Azt hiszem, elengedem a korkérdést. A lélek a lényeg, aki megszületett az adott életkorú testbe.
Tanít az elfogadásra, türelemre. És még majd meglátjuk, mi mindenre...

Kaleo - Save yourself


Csak kicsit messze van...

De Győr izgalmas városnak hangzik a leírások alapján... :D

Úgy döntöttem,  ez lesz a csúcsdöntésem jutalma. Egy hosszú, és tartalmas nap Győrben... :)
Lejárom a lábam, olvasok a helyről, satöbbi.

Müller részben téved - szerintem.
A boldogtalan ember az élmények és érzések hiányától boldogtalan. Ha "vásárol, utazik" - és közben jelen van (vagyis olyasmire költ, ami számára valóban pozitív élményeket ad), ha az időt, amit pl. utazással tölt, arra használja, hogy megélje, hogy valóban "ott legyen", ha minőségi időt tölt el ezzel (és önmagával közben) - akkor boldogul. Boldogabbá válik.
Közelebb juthat ezáltal a világ, az élet, a létezés megértéséhez, a megértés pedig segít elfogadni, feldolgozni, "jól látni" - mindezek pedig elvezetnek a boldogsághoz.

Miért élünk?

Hogy megértsük és elfogadjuk a létezésünk. "A helyünk a Mindenség kebelén."
Mert ha megszabadulunk az egónk uralmától, ha elengedjük az örökös ellenkezésünk, ha megtapasztaljuk az "együtt-működés" élményét, elfogadjuk a Mindenségbe való visszatérés gondolatát (vö. Isten, halál), akkor megéljük azt, amit valaki flow-nak fogalmazott. Akkor áramlásba kerülünk, egy-ségbe a világgal magunk körül.
És ez boldogít. Olyan, mint mikor gyermekként újra átölelhettük édesanyánkat.

Ez az én megértésem jelenleg.


Szóval elmegyek Győrbe egy napra, és jelen leszek a pillanatokban. És figyelek.
És még talán idegenvezetőm is kerül ehhez az úthoz...
Egy csinos idegenvezető... :D ;)




2018. július 7., szombat

Pillanatok


Egyedül vagyok.
Letiltott fb-n is. Bár a cuccai egy része még mindig itt vannak.

Azzal vádolt, hogy sosem szerettem...

Annyi érintés, annyi szép szó, annyi idő, annyi ...

Semmit sem érzett ezekből...

Azt hittem, ...

Azt hittem, mindenható vagyok.

Hiányzik.


2018. július 3., kedd

Most méé'...???


Néha jó volna csak úgy visszakérdezni a Jóistentől, hogy - "Uram, most ezt... méé'...??"

Ő lát engem, és tudja, hogy jó szándék vezetett és vezet ma is.

Mégis gyűlöl, mégis árt nekem az, akit szeretni próbáltam.

Hogyan fajulhat idáig valami...?


A tehetetlenség...

Ez közös momentum vele és a munkatársammal...
Ezért kaptam volna...?

Hogy megtanuljam kezelni, ha tehetetlen vagyok...?

Nem tudom kezelni. Idegesít, feldühít, frusztrál.
Lealacsonyít. Ordítok, minthogyha várhatnám, hogy akkor majd "meghallja", amit mondani akarok.

Pedig nem. Nem hallja.

Arra is felhívta a figyelmem, hogy milyen gigantikus távolságok lehetnek a valóságaink között...