40 fok.
Plusz-mínusz.
Egy fiókvezető ismerősöm mesélte, hogy a párja egy éve nem tud - fizikailag képtelen - dolgozni a szakmájában (hasonló területen, mint én), annyira elege lett az emberekből...
A T9 azt írta, "elegem"... Véletlen...?
Leültem.
Látom az embereket útközben.
Híreket már nem is olvasok.
Mind meghalunk?
Rohadtul meleg van.
Mi a nosztalgia...?
Ábrándozás, lehetséges életutakról...
(Párom kedvéért nem "lehetséges vágyott életutakról", csak lehetségesekről.)
Ma két ügyfelem ügyével haladtam.
A saját ügyeimmel...?
...
Ha újra lehetne kezdeni a mai tapasztalati szinttel, de a "belefáradás" nélkül...?
Vajon "jobb emberré" tudnék válni ...?
Vajon bárkit érdekelne, hogy jobb ember vagyok...?
Vagy ugyanúgy ülnék, nézném az embereket, ők elmennének mellettem, és fingjuk sem volna róla, hogy más lettem...?
Van egyáltalán esélyünk formálni a világunkat, vagy ez csak egy nagy, baszott illúzió...?
Talán tényleg nem vagyunk többek, mint duracell...
