Ma voltunk a Bar-ANGOL főzőtanfolyamán, és... :)
Oké, oké! Kezdem az elején!
A fészbukon akadtunk rá. Egy angol nyelvlecke. "Még egy" - mondhatnád. De ez mégis más volt, már a hirdetése alapján is.
Tanultál már angolt egy konyhában? Na jó, nem arra gondolok, mikor általánosban anyud szekált a szódoga anyagával, miközben főzte a vasárnapi ebédet... :P
Egy full extrás, modern konyhát képzelj el, kompakt kis főzőállomásokkal. Egy receptet, amivel garantált, hogy nem találkozol szakácskönyvekben - itthon legalábbis biztos nem.
És egy szakácsot, aki eredetiben szövegel, de úgy, hogy mégsem lesz tőle idegen, még ha olykor nehéz is követni.
Jó, rólam tudni kell, hogy nem használom azt a kevés angoltudásom se, ami még az általánosból rajtam ragadt, de Diane ezzel együtt is valahogy olyan szimpatikusan közvetlen tudott maradni... Itt-ott kézzel-lábbal, meg-megismételve egy-egy mondatot, de boldogultam - még én is.
Szeretek főzni, de tény, hogy igazi amerikai recept sosem volt még "terítéken".
Ma pedig - miközben a fűszerekkel, edényekkel gazdagodott a szókincsünk - olyan fűszeres csirkét csináltunk tésztával, hogy csak na...! :) Igaz azt sem tudom konkrétan megmondani, hogy sütöttük, vagy főztük inkább...
Előbb kicsit megpirítottuk egy lisztes pácban, majd pároltuk-főztük a majdani szószban.
És mindezt angolul. :D
Én a leginkább azt élveztem, mikor Diane a családjáról mesélt.
Egy végtelenül kedves, barátságos valaki, aki olyan könnyedén viccelődik, mintha barátok lennénk, és nem jön zavarba akkor sem, ha láthatólag lemaradtál két mondattal korábban... ;)
Főztünk, és bár érkezés után még kicsit feszült voltam, hogy mit is keresek itt az "alap" nyelvtudásommal (amiből még az sem jutott eszembe, amit tudok), a mártás készítésénél már ez volt a kisebb gondom, és mire a csajok a desszertnek szánt "zabpelyhes-almás-valamit" összedobták (ami hihetetlen módon szintén baromi finom lett), na addigra már az agyam is kezdett ráállni az angol szövegre, hogy szinte mindent fel tudtam fogni a hallottakból.
Élmény volt, és nem csak azért, mert új recept, fiatalos, jó társaság adódott ma estére, hanem mert azt az alapvető korlátot sikerült teljesen elfelejteni, hogy "jajj én nem beszélek jól angolul" (gyk., mint én: "én nem is tudok angolul").
Eddig nem volt igényem rá, hogy tényleg folytassam a tanulást, és eljussak a társalgás szintjére. A mai este viszont megmutatta, hogy a nyelvtanulás lehet érdekes, izgalmas, összehozhat jó fej, érdekes emberekkel, és ráadásul a "melléktermék" - amiből zárásként persze dugig kajáltuk magunk - még finom is...
Csak külső unszolásra jelentkeztem, de örülök, hogy végül nem szalasztottam el!
Itt egy link - többféle hasonlóan kreatív program közül lehet választani -, szerintem kár volna kihagynotok!
http://angolkommunikacio.hu/program/programleirasok/
Jó szívvel ajánlom Őket!
M.I.
