Megment-ő...?

Hangulat

"Tényleg."

Szeretem a magyar nyelvet, mondtam már...?

"Tény-leg."

Azt jelenti, "valóban". "Való-ban". "Valóságban". "Valóságosan."



Felismertem nemrég a "megmentő-szerepet", amit életem főmotívumaként élek jelenleg. Vagy - éltem eddig.
Felismertem, hogy ez egó. Hogy torzulás - mert az önértékelésem torz voltát kompenzálom vele. Akkor érzem magam értékesnek, hogyha "megmentek" - valakit. Mindegy kit. Bárkit.

Másképp mondva, ha nem menthetek meg senkit, akkor nem érzem értékesnek magam.

Hellóka.

Érdekes gondolat, hogy miért alakult ez ki bennem.
Hogy miként lehet így, miközben azt hittem, kibékültem már magammal. Elfogadtam magam. Szeretem magam olyannak, amilyen vagyok.

Valahol megfelel ennek a terület, ami iránt elhívatást éreztem. Kezdetben a Bolygó megmentése, majd családok és emberek "megmentése". "A Remény megmentése". "Magyarország, a magyarság megmentése".

Nemrég belépett az életembe egy új szereplő. Természetesen női hölgy az illető. Mit ad Isten, "meg kell menteni"... Vagyis persze nem kell, csak tökéletes helyzetben van egy megmentéshez...

Mi a helyes választás ilyen helyzetben...?

Ez itt a kérdés...

Angyal vagyok, "az a dolgom", hogy megmentsek...?

Vagy ostoba vagyok, és ha felismertem egy kényszeres cselekvési mintát, akkor tudatosan ki kell lépnem az ördögi körből...?

No és - mint főszereplőnek - magammal kell törődnöm, vagy éppen az önzetlenség próbája, hogy tudom-e látni, neki mire volna szüksége...?

Hozzak-e áldozatot érte, vagy hozzak "fájdalmas", "önző" döntést, és "álljak ki végre magamért", döntsek úgy, ahogy nekem jó - vagyis lépjek tovább...?




Ha segíteni akarok, az - azt hiszem - csak évek idő- és energiaráfordításával lehetséges. Hisz 26 év masszív mocskát kellene ellensúlyoznom...

Igen ám, csak egy ideje én is érzem az időm végességét...

És ugye - azt már ezer leckében oktatták, hogy "senkit nem lehet boldoggá tenni az akarata ellenére"...


Egyáltalán - ki vagyok, hogy beleszóljak az életébe...?

Hogy akarjak rajta változtatni...?

(Persze ő többször kijelentette, hogy nem akar változni...
Na igen. Ismerős gondolat. Nekem is a tököm tele van már a folytonos erőfeszítéssel. Csak épp talán beláttam már, hogy úgysincs más értelmes út.)