2010. december 31., péntek

Kaposzsuzsinak köszönöm

"A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kínál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen."

(Ady Endre - Az élet)


Ilyen érzés, mikor rádöbbenek: "Istenem! Ez gyönyörű...!"

Tökéletes hangulat egy szilveszter estéhez, egy Utolsó és egy Első Naphoz. :)


Az Élet szép - még ha millióan vakok is, hogy ezt észrevegyék...! ;)

M-Érték

Barátság.

Kellett hozzá majd 3 évtized, hogy ismét tudatosodjon bennem, másoknak mást jelent...

Számomra a barátság egy biztos pont a végtelenben - egy fogódzó, amelybe kapaszkodhatok, ha nagy gáz van.
Cserébe ugyanezt fenntartom - akiket barátaimnak tekintek bármikor számíthatnak rám, ahogy tudok, segítek. És az ahogy tudok azt jelenti, hogy amivel csak tudok. Adok, teszek. Amit lehet.
Hiszem, hogy minden csak rajtunk múlik - ez azonban nem csak biztonságot, de épp akkora bizonytalanságot is ad - könnyen elvesztjük a talajt a lábunk alól.
Mint ahogy egy gyermek is botladozva tanul járni.

És ahogy nekik, nekünk is szükségünk van vigaszra, támogató kézre-vállra.

Azok az emberek, akiket barátként szeretek, számomra testvérek. Az életem is kockára tenném értük.


Ma már tudom, hogy másoknak egy barátság sokkal kézzelfoghatóbb "érték"...

Olyannyira szokványosan értékelik, hogy pénzben kifejezhető, mérhető számukra - "beárazzák".

Persze - nyilván a pénz itt is egyenértékként funkcionálhat, egyéni terveket, vágyakat - adott esetben létet finanszíroz. És ha valakinek jelentős létfeltételei múlnak rajta, akkor ezt tiszteletben kell tartani.
Csak az a nem mindegy, ha luxust finanszírozna vele, és ezekért a luxusokért áldoz fel egy barátságot...

Valóban nem jó anyagiakat keverni barátságba. Mert gyorsan túl könnyűnek találtathat a barátság - ami pedig - hisz csalódás - elég vacak érzés.

Beleszaladtam már ebbe korábban. Nem is kérek kölcsön többet, ezt is megfogadtam. Vajon ezzel hazudok magamnak...? Hazudok, amikor a barátaimra gondolok, és nem vallom be, hogy számukra a barátságunk tízezret ér...?



Az utóbbi időben gondolkodtam el rajta ismét, hogy nekem a pénz még mindig nem jelent semmit...
Úgy értem, hogy persze egy minimális mennyiségre szükség van, hogy kényelmet vásároljunk magunknak - telefont, netet, kaját, fűtést... De...
Persze - az álmainkhoz vezető út sokszor pénzzel van kikövezve - lehet ez utazás, otthon, vagy család.

És ha visszagondolok, akkor, amikor volt kiért dolgozni, akkor szívesen vettem, ha az eredményét együtt költhettük el - de... saját magamnak...

Ez azért ellentmondásos, mert szép helyeket látni szeretnék - saját otthont szeretnék - kipróbálni jó autókat, repülni, kajáldákba járni jó és jó is lenne.

De valahogy ezt nem  - nem tudom a pénzhez kötni. Nem tudom azt mondani, hogy a pénz a kezemben számomra értékkel bír, ha nincs mögötte a helye - valamilyen szükséglet...

Azt hiszem, ismét a motivációról beszélgetünk.

Jó, hogy mondod! ;) Dolgom van motiváció-témában! :)

2010. december 30., csütörtök

"Minden lépésünk megérkezés."

Tagadás helyett igenlés - negatív gondolatok helyett tudatos pozitív megfogalmazás. Avagy: "Hogyan hassunk a valóságunkra."

Ma tanultam - vagyis: Ma is tanultam valami újat.

"Az olvasott szövegeknek van valós alapjuk."

Szembesültem vele, hogy egy ismerősö... "...ismerősöm" agresszív magatartást tanúsított velem szemben olyankor, amikor erre nem volt semmi szükség.

A tanulság az a belső vívódás volt, amely eredményeként nem agresszióval válaszoltam, noha jól esett volna...
Amelynek eredményeként nem engedtem, hogy a minimálisnál nagyobb mértékben raboljon el energiát tőlem a tény, amire ezen megnyilvánulása ismételten rávilágított - hogy félreismertem.

Persze nem ringatom magam abba a tévhitbe, hogy olyan fenomenális emberismerő lennék, sőt - két hete még naivnak tartottam volna magam -, mégis...
Mindenesetre az én világomból hiányzik az agresszió - nem is kezelem túl jól ezért, ha szembe kerülök egy ilyen helyzettel...

Egyik részem követelte, hogy a sértést és a támadást toroljam meg - vágjak vissza olyan keményen, hogy lehetősége se legyen ismétlésre.
Szó szerint a vérét tudtam volna ontani, mert a becsületembe gázolt. Legalább is úgy éreztem.

Persze elgondolkodhatok azon is, vajon külső szemszögből milyennek látszik a helyzet, amelyet én csak belülről - az okok és okozatok ismeretében tudok megítélni.
Hogy neki nincs igaza, abban biztos lehetek, ugyanis olyat kért számon rajtam, amelyhez nem volt közöm, illetve részben olyat, amely pedig tőlem független.
Na de mi van másokkal...? Mi van a mások szemszögével...?

Egyáltalán hol a határ az énközpontúság és az önzőség között...?
Hol a határ, aminek egyik oldalán Én állok, az Én-központú univerzumom közepén, a másik oldalán pedig mindenkit semmibe vevő - ez én világ-teremtő fősége nevében mindenkin átgázoló "mineknevezzelek" áll...?

Coelho gondolata szerint a fenti felismerés jelzi, hogy eljutottam egy következő filozófiai szintre...
Persze minden nappal, minden gondolattal közelebb kerülünk önmagunkhoz, megérkezünk valahová... Minden pillanattal többek vagyunk, mint az előzővel...

:S Ezt csak azok esetében tudom elfogadni, akik veszik a fáradtságot, hogy gondolkodjanak... A fenti... illetőről aligha tudom elképzelni, hogy haladna valamilyen fejlődési úton... :( (Nyilván halad.)

Na de az élet nem is róla, és a hozzá hasonlókról szól...

Határvonal ide, vagy oda - az élet rólam és a hozzám hasonlókról szól...! :P

Fejlődtem: hárítottam a késztetést, hogy agresszióra agresszióval feleljek. És elgondolkodtam azon, milyen lehet más nézőpontból véleményt alkotni a helyzetről, amelyet mi ellentétesen értelmeztünk...

"Itt vagyok, mert itt akarok lenni."

"...- A dolgok nem történnek ok nélkül - mondta. - Ezt az egyet megtanultam.
- Nem tehetek róla, de egyre az járt a fejemben, amit magától hallottam - mondta aztán a férfi. - Hogy a feltevéseink hipnotizálnak bennünket.
- Már ha elfogadjuk őket - mondta a nő.
- Egy kétnapos újszülöttnek nemigen van más választása Később pedig már lekéste a lehetőségeit.
A nő megrázta a fejét.
- Nem. Mindig választhatunk. Azért fogadunk el valamit, mert el akarjuk fogadni. Soha nem késő elutasítani egy feltevést. ..."

(részlet Richard Bach: Hipnózis c. regényéből)



ui.: A fenti idézetet véletlen oldal-felütés módszerével választottam, de kiemelni napokkal korábban emeltem ki a kérdéses oldalon. Szükségszerű a kérdés - vajon miképpen ad választ a fentiekkel kapcsolatban...?
Az énközpontúság csak abban az esetben megy át önzésbe, ha elfogadom, hogy nincsenek határai és ezt a viselkedést nevezzük önzőségnek...?

Mi lehet az a gondolat, amelyhez ez az egész elvezet...? Amelyhez nem jutottam volna el most, ha mindez nem történik meg...?
Hm...

2010. december 28., kedd

Születésnapomra, avagy magamtól Neked




Én vagyok minden - senki vagyok
Itt vagyok, a sehol
Minden az enyém, és semmim sincsen.

28 év - megannyi élmény és tapasztalás eredményeként.

Ákos erre azt mondaná - "...csak Te vagy..."




Én nem mondom ezt, mert... Nos, ha pontosan akarok fogalmazni, nem hiszem eléggé, hogy valóban vagy...

(Ma volt az év azon napja - az egyik legalábbis -, amikor a legkorábban keltem. Eme korai órán a dermesztő reggeli forgalomban eszembe jutottál. És eszembe jutott a könyv, amit olvasok. Eszembe jutott, hogy talán ott a "hiba", hogy nem tudsz hinni benne, hogy működhet.

És ekkor egy hang a fejemben azt mondta, hogy: "Nini...! Bagoly mondja...!"
Hiszen, ha én magam nem hiszek eléggé a felvetésben, hogy "MI", akkor mért csodálkozzam, hogy Te sem hiszel eléggé benne...?! :) Logikus, nem?!)

Mit is kell tennünk, hogy megváltoztassunk bármit magunk körül...? Megváltoztatni az elfogadott felvetéseinket - arról, hogy valami így, vagy úgy van.

"Minden vagyok és senki sem."
Alfa és omega - elfogadott felvetés. Ám mégis... Ez az "ám mégis" cáfolja az előző állítást ("elfogadott")...?
Oké. Helyesbítek.

"Minden vagyok."
Versenyre kelhet-e velem bárki más...?! :)

"Itt vagyok."
Ez az "itt" az egyetlen létező hely. A pontosítás így hangzik: "Itt, ami egyszerre a Mindenhol."
Tehát mindig Veled is egyben. Hányszor jutottál eszembe? Hányszor jártam az utcáidat, vagy a folyópartot azóta...? Hm. Nem, nem bolyongóként, korántsem! Azért vagyok Veled, mert Veled akarok lenni.

Egy kérdés volt, amely tudatosított - valójában még tegnap este, elalvás előtt. "Merj nagyot álmodni!" - hangzott az utasítás egy könyv lapjain. "Mi az a dolog, amit szeretnél, ha tudnád, hogy bizonyosan eléred?"
És kérdés nélkül Te jutottál eszembe.

Aztán elgondolkodtam, hogy vajon "Tényleg...?"
Mert - ahogy mondtad, "valami elmúlt". Ezen elgondolkodtam. Elmúlt-e igazán...? Belőlem is...? Mert valami más, mint volt. Ez tény.
"Ha nem fogadjuk el teljes beleéléssel a felvetéseinket..." ...a gondolatrészecskék nem rendeződnek a valóságot formáló felhőkbe...

Voltaképp mindegy, minek is nevezzük. Hit.

Hiszem, hogy más, hogy több vagyok már, mint a sokaság. Nem - vagy nem csak magam miatt, hanem a visszajelzések tucatjai alapján.
Ezt tekinthetem elfogadott felvetésnek.

Hiszem, hogy Te is több vagy, mint a tömeg. Már akkor éreztem, és azóta csak fejlődtél és tapasztaltál. :)

Hiszem, hogy nem fogsz megelégedni az átlaggal. Mert tudod, hogy több vagy, és tudod, hogy létezik valami más, valami több is. Már régen tudod.

:)
Én itt vagyok. Sziklaként az Élet sodrásában...? Vagy épp áttetsző, légies szellemlényként a "valóság" kavargó színáradatában?
Egyre megy.
A lényeg a tény: vagyok és leszek. Ahogy kérted. ;) Mindig annyi, mindig akkor, amikor és amennyire szükség van.

Tudom, nem tisztességes az ajánlat - de... :P

Megfelelek a kihívásoknak. Egy feltételem van csupán: higgy bennem!
Higgy bennem úgy, ahogy magadban hiszel! S higgy magadban!

Én tudom, hogy képes vagy rá - de mert magamon kívül mást nem változtathatok...

Vagyok és leszek. Hiszek - egyre inkább magamban, és egyre jobban Benned - és időt adok Neked - még...

Végül is - időből annyi van, amennyit csak szeretnénk...


Te mondtad, "Száz év - ez amit kérek Tőled..."
Tőlem megkaphatod... ;)
(Nem gondoltad, hogy komolyan veszlek, mi...?!)



Boldog Új Évet Nekünk...! ;)

2010. december 25., szombat

Együttállás / Synod




Künn fagyosan vonítanak szél-farkasok
Magamban - idebenn - csendben kucorgok

Kandalló-fény, láng-lobbanás
Emlék-örvény - dallam-vonás

Emlék-album, duett-varázs
Szerelmes naivitás


Néha úgy érzem, a valóság kimondhatatlan. Túl tünékeny, túl mulandó - túl összetett.
Néha úgy érzem, a valóságot nem is érdemes kimondani, hiszen úgyis csak magamban beszélek...
Hiszen a valóság csak nekem az, ami - Nektek, mindenkinek más és más... Mi értelme hát a magaméról beszélni Nektek...? Vagy bárkinek...? Magamnak...?


Szenteste játszottunk egy érdekes játékot az ünnepi vacsora után.
Mindenkinek meg kellett fogalmaznia egy  őt foglalkoztató kérdést az életéből.
Majd egy táblán lépegetve felismeréseket, tudatosítandó fogalmakat, angyali-segítségeket "kaptunk", melyeket véletlenszerűen húztunk egy-egy "kalapból".

Érdekes volt szembesülni a gyakorlatban, mennyire működik a "nincsenek véletlenek" és a tudatalatti, avagy a tudattalan kommunikációja a tudatos énnel...! :)

Mindenki "véletlenszerűen" húzott egy "őrangyal-kártyát."
Na melyik lett az enyém...? A Felelősség... :S :P:P:P

A játék négy szinten - fizikai-érzelmi-értelmi-szellemi - folyt - megfelelő számú tudatosított fogalom/érték birtokában lehetett feljebb lépni és az adott szinthez tartozó fogalom-körökben játszani tovább.

A Fizikai Szinten

Angyali üzenet/segítség: "A sebezhetőség a tökéletes védelem. Önmagamnak lenni biztonságos."

Tudatosítandó: erő, bőség, felfedezés, gyakorlatiasság, egyéniség, jó kondíció

Erő

Az erő számomra a kihívásoknak való megfelelés képessége. Az a képesség, amely lehetővé teszi, hogy megtaláljam magamban az energiát a folytatáshoz,  hogy felkeljek, még ha padlóra is kerültem, hogy ismét energiát tudjak meríteni a környezetemből, a hitemből, hogy újra látni tudjam a szépséget.
Az erő az a készség, amellyel irányítani tudom magam - a gyengeségeimet, a zabolátlan vágyaimat.
Az erő az a készség, amely megtart a célomhoz vezető úton.
Az erő az a készség, amellyel képes vagyok kezelni, mederben tartani, irányítani az energiáimat - amellyel képes vagyok a változtatásra és változásra, a megnyilvánulásra és a megtartóztatásra.
Az erő én magam vagyok.

Bőség


A bőség számomra a "felfogás", a tapasztalható dolgok "megélésének" képessége - az az állapot, a "tapasztalat-bőség" -, amikor érzéseket, benyomásokat, emlékeket birtoklok az Út egyes részleteiről, amelyekre korábban, vagy a jelenben lépek. Amikor az érzékelésem tudatossá teszem.
A bőség számomra a megelégedés állapotának elérésével következik be.
A bőség számomra nem a birtokláshoz kötődő fogalom, hanem az érzékelés, a megélés, a tapasztalás rokonköréből való.

Felfedezés


A felfedezés számomra a megtapasztalható felismerését, megismerését jelenti.
A felfedezés számomra a megismerésre való törekvés szándékát jelenti.

Gyakorlatiasság

A gyakorlatiasság számomra a hatékonyságot, a lényegre-, célratörőséget jelenti.

Egyéniség

Az egyéniség számomra a minket körülvevő, felfogható létezőtől való körülhatárolt (elsősorban az én-fogalmával tudati szinten önhatárolódó), énre jellemző gondolatmintázatot jelenti.

Jó kondíció

A jó kondíció számomra a reagálás, a környező létező változásaira való válasz-reakciók, feleletek megvalósításának képessége. Elsősorban - mivel a test léte és az anyagi sík mind kevésbé tűnik lényeges elemnek - tudati-szellemi fittség.



Két angyali sugallatot kaptam a következő szinteken.

Az Érzelmi Szinten: "Türelmetlenséged tart vissza jelenlegi szinteden."
Az Értelmi Szinten: "Függőséged tart vissza a jelenlegi szinteden."

Az első: a türelmetlenség okozta a csalódásokat, amelyek az energiavesztésekhez vezettek, és hátráltattak a cél felé vezető úton.

A második: a függőséged a beléd nevelt feltevésektől gátoltak a tudatosítás, és a cél felé való tudatos, szuggesztív haladás megvalósításában.



Az Értelmi Szinten a következő utalást kaptam, amely hozzásegített a továbblépéshez:
"Elfogadtad az elfogadhatatlant."

Ez számomra a Tudat valóságának felismerésére utal. :)


A Szellemi Szinten pedig ezt a sugallatot kaptam:
"Önmagaddal való korábbi elégedetlenséged ellensúlyozod egyéniséged szeretetével."

:)

Angyali támogatásom: Türelem

A legtöbb tudatosítandó fogalmat/értéket itt kaptam. De itt volt közöttük a legtöbb is, amelyeket már megéltnek, megértettnek fogadtam el. :)


A játék érdekessége abban áll, hogy végig az elején választott kérdésedre koncentrálva kell véletleneket generálnod - kockával dobni, vakon húzni a kártyákból. És az így kapott "válaszokkal" kell megpróbálnod felismerni a végső választ.
Érdekes tapasztalni, hogy a véletlen szárnyain érkező válaszok mennyire elevenbe találóak.

2010. december 24., péntek

A Szeretet Ünnepén - avagy Ébredés / Christmas - or awakening



Furcsa érzés az ébredés...

Egyre érzékenyebb vagyok a világra magam körül... :)

Egyre több mindenben látom meg a szépséget - egyre többször veszem észre, hogyan valósítják meg magukat a gondolataim...

Egyre több energiát tudok fókuszálni az érzékelésre, a pillanatok  - az Élet megélésére...

Mintha elvékonyodna a határ - a falak körülöttem...



Vannak, akik elengedtek. Nem fáj. :) És ez olyan meglepett "nem fáj" - mert... Nem ehhez szoktam...

Most mégis képes vagyok elfogadni, hogy ők másképp döntöttek, és ezzel még nem vesztek el számomra, pusztán rajtam múlik, mikor fókuszálok energiát arra, hogy ismét "vissza-vonzzam" őket az életembe...


:)

És vannak, akik pedig olyan apró figyelmességekkel élnek, amelyeket képes vagyok a maguk "apró teljességében" megélni - legalább olyan szeretettel, mintha a hagyományos értelemben vett barátok gesztusairól volna szó...

Azért van így - úgy hiszem -, mert egyre jobban képes vagyok nyitott szívvel fordulni az emberek, az Élet felé - érezni és értékelni őket...

Ezáltal egyre többet kapok az Élettől, egyre többet kapok az Emberektől, akiket megismerhetek...

:) Mondhatni, egyre gazdagabb az életem... :):):)

Köszönöm ezt Nektek - Nektek, akik vezettek, akik óvtok az Úton - és Nektek, akik adtok akkor is, ha nem kérem, de mindig, mikor szükségem van rá...!

Kívánom, hogy képes legyek viszonozni mindezt, hogy a Karácsony békével köszöntsön ma Rátok, hogy a szeretteitek legyenek olyan közel a szívetekhez, amennyire csak "magatokhoz tudjátok ölelni" őket...!

És, hogy az Új Esztendő hozzon "ébredést" mindannyiunknak, nyissa rá a szemünk mindarra, ami érték és ami fontos!

Hiszem, hogy ezek itt vannak körülöttünk... Hiszem, hogy ha hinni-, látni merünk, mindent megtalálunk, mindent megvalósítunk...!


A Szeretet - az Élet Ünnepe alkalmából itt ajánlok Mindenki figyelmébe egy kis olvasni/tanulnivalót:

http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2009-10-22/richard-bach-hipnozis

Szeretetteljes Ünnepeket Mindenkinek! :-)


M.I.

2010. december 23., csütörtök

Vágyakozón / wistfully



Volt szerencsém egy olyan közvetlen élményt megélni, amely egycsapásra elmosott minden határt és korlátot...
:) Egy ismeretlen ember... Egyszer csak jött, és belopta magát a szokásos határvonalaim mögé... :) Ha nem lepődöm meg annyira, talán még meg is hátráltam volna ilyen durva "határsértés" láttán...!

Így inkább táncoltam vele... :)

És azóta csak pislogok vissza - mint mikor reggel felébredsz, és az álmod valóságosságán csodálkozol, hitetlenkedve fogadva el, hogy lám - csak álom volt...

:)

Megtapasztaltam általa - vele - valami olyan... Közvetlenséget... Bizalmat... Intimitást - valami olyan határok nélküli szabadságot, amelyhez foghatót igen-igen rég éreztem már... :)

Néha hiszem, hogy mozgással - tánccal sokkal árnyaltabban ki lehet fejezni az érzéseinket...

Ez most egy ilyen pillanat volt...

 Köszönöm Neked... :)

---

A night...
A dance...
Directness.
Consonancy...

:)

A human inside of my demarcation... :)

A nice night.

Thank You, for the experience! ;)

2010. december 21., kedd

Last chance




Egyszer - valamikor a majdani időben, mikor már felkészültnek érzem magam rá, lesz egy lányom...

És - mert semmi sincs "ingyen" - egyszer eljön a nap, hogy a saját lábára áll...

Egyszer az életét, a szívét egy másik ember kezeibe teszi...

Annyi év féltő gondoskodás, remegő, aggódó szeretet után eljön a nap, mikor el kell engednünk a kezét...






Kilép az életünkből az új főszereplő, s mi - dologtalan statisztaként ott maradunk, nem tudván mihez is kezdjünk primadonna nélkül...

:)..

Úgy vágyom látni Őt...! :)

Sugárzón gyönyörűnek, felhőtlenül boldognak...



Persze addig még hátra van bő húsz év valami hárpiával...! ;) :P:P:P

Hisz az angyalok már mind leléptek, ugye...?! :D:D

2010. december 20., hétfő

An education




Történet az ifjúságról, az álmokról, varázslatról...

A felelősségről és a szeretetről...

Amikor gyermekfejjel nézünk a világba,
ezernyi rezdülését szájtátva csodálva,
ezer színét úgy issza magába tekintetünk...

Vágyaink szárnyán ködös távolába
Vész velünk, s álmaink nyomába
Úgy erednénk mind, tündérek honába...


Hosszú az út, mely az álmokig vezet,
S nem más - a Sors az - ki ránk emel kezet,
Míg megpihennünk, révbe érve lehet...


Tanulni nehéz, tanulni fáj
Ám ez az út - ez ami vár
Ezen kell lépdelned - ezen kell járj,
Hogy elérd, hogy egyszer tiéd legyen...






Erős a csábítás. Ezer színes kaland, ismeretlen tájak, csillogás és fény - party-k, esték, és színes éjszakák...

S mégis, mi az, mi nélkül mindez mit sem ér...?
Megkaphatsz mindent, mi megvehető - a boldogságod mégsem megfizethető...

Ami kell, ami húz, ami fáj - ha nincs, hiányzik, űr ott belül...

A Megértés. Szeretet. Hit.

Ezt sem messzi földön,
Sem mégoly nívós társaságban meg nem leled,
Hiába, ha rossz helyen keresed...


......





Ma megéreztem a Tél első igazi jelét...

A Fény hiányát...

Nem a szememmel - a szívemmel éreztem meg...


Oly sokaknak tartozom köszönettel, mert szerettek...



Milyen paradox...

Sokan szerettek - s félek, nem szerethetek -
s akiket szerettem, s nem szerettek - félek, nem szerethetnek...

2010. december 19., vasárnap

Dreams of our dreams



Ezernyi színnel, véghetetlen tájakon, számtalan kalanddal vár a határtalan Fantázia...

S mégis - tudatosan oly ritkán lépünk át abba a világba...

Pedig szabadnak születtünk...

És mindannyiunknak ott van egy hely...





...

Furcsa visszagondolni, hány helyen jártam már...

...

Ha lehunyod a szemed... És figyelsz... Kivirul a kezdeti sötétség...

Én egy tengerpartot látok, fehér homokkal. Mellettem egy lágy, nyugodt hang. Nem látom őt, ahogy a hullámokat nézem - mellettem, s kicsit mögöttem áll, de tudom, hogy ott van. Ott van, mert - "Engem te teremtesz... Olyan vagyok, amilyennek te szeretnél - s mégis önmagam vagyok a kezdetektől..." - azt akarom, hogy ott legyen... Mert ez a világ nem lehet kihalt... Mert nem akarom ezt a világot egyedül...


Furcsa belegondolni, mekkora különbség van az "álmodás" - mint a "valóságban" elkövetett aktív cselekvés, mely során a testünk továbbra is a valóságunkban marad - és a Fantáziába való igazi átlépések között...


Amikor megszűnik a test, megszűnik a "valóság" - és egyetlen létező marad - az a hely...

Amikor mi magunk válunk Fantáziává - a világgá, amelybe belépünk...

Testetlenül, mégis ott vagyunk hőseink körül, minden percükben, minden gondolatukban, minden mozdulatuknál...

Várfokokról nézünk az alant elterülő zöldellő mezőkre, vagy árbockosarakból kémleljük a végtelen víz térségeit, netán sárkányhátról ámulunk odalent elsuhanó tájakon...




Ha lehunyod a szemed, és akarod erősen, lassan kitárul körötted a világ...  Érezheted az illatát, az ízeit, láthatod a színeit, hallhatod hangját, és tapinthatod - mert benned él minden pillanatban, minden apró homokszeme, minden kis virága, minden élő - benned élő...

Narnia, Ynev, Beriquel, Ansalon, Alagaesia, Terabithia -  a Föld ezernyi síkja és még számtalan apró zuga Fantáziának...

Hm... Hogyan légy világutazó úgy, hogy ki sem teszed a lábad a szobádból... :)


"Csodás Álmok Jönnek"...

:)

Dolgoztatnunk kell a fantáziánkat - mert az agyunk eltunyul, elsatnyul - elfelejti, hogyan kell repülni...


S bizony, ha nem vigyázunk, rabjává válunk egyetlen világnak - s ennél szomorúbb dolog nem történhet egy olyan szabadságra, utazásra született lénnyel, aki Mi vagyunk...! :)

2010. december 16., csütörtök

alkony




Olyan rég jártam Forksban... Hiányzik ez a hangulat. Ahogy odakinn csendesen neszez az eső - ahogy idebenn lassan bársonyossá mélyül a sötétség.






Valahol lassan útra készül.

S valahol máshol talán csak ül egy képernyő előtt...

Valahol másutt talán hazafelé tart, ül egy buszon.

Évek távolában egymástól, s hozzám mégis oly közel...


Él bennem a vágy, hogy adjak - hogy adjak valamit...
Valamit, ami én vagyok, valamit, amely emlék és bizonyosság, hogy nem álom volt...

Valamit, ami a közös emlék, a közösen megtett út elismerése...






Egyszer (?) megkaptam, hogy "persze! Te csak a szépre emlékezel...!"

...

Emlékszem a hibákra. Emlékszem rájuk, de valóban csak a szép érzéseket őrzöm emlékként magamban...
Nem a haragot, nem az elkeseredést...
Azt, amire tanítottak.


Csak az ostoba felejti el a leckéket...


2010. december 11., szombat

:) Gyengeség / My weakeness



Van egy lány. :) A girl.

Aki vonz. Nem tudom magyarázni. She magnetize me, but I don't no, why...


She is my weakness. :)

2010. december 6., hétfő

Once

Trailer: http://www.youtube.com/watch?v=I6xIF92OUos



Van a környezetemben egy Ember - egy lány -, aki annyira más, mint a többiek... :)
Tegnap élesen szembesültem ezzel, mikor a délutánt átbeszélgettük, aztán találkoztam egy másik ismerőssel is, akivel egy ideig együtt dolgoztunk.

Ember és ember - ég és föld.
Ugyanakkor a barátaim és közte is valamilyen különbség van...

Nem tudom megfogalmazni. Csak érzem.
Ő más.

A Vele folytatott beszélgetések mindig annyi gondolkodni valót adnak... Magammal, a gondolkodásmódommal, a világszemléletemmel kapcsolatban...

És persze Vele kapcsolatban is.




Például miatta ébredtem rá, hogy elengedtem egy fontos személyt az életemben... Mármint - kilépni ő lépett ki az életemből, ám én voltam, aki elengedtem.

És észre sem vettem, mikor  "mondtam le róla"...
De elgondolkodtam, és úgy hiszem, ma már tudom, miért...

És ezt is Neki köszönhetem. :)



Annyira szeretném felszabadítani Őt...!

Megadni azt, amire vágyik, amit hiányol az életéből...

Amire szüksége van, hogy ki merje bontani a szárnyait...




Hm...


"A szerelem illata a szélben..."


"Nem küzdeni mindig, mindenáron - de soha nem hátrálni meg..."

Azt hiszem, szeretek fogalmazni. :) És azt hiszem, az Ő szavai nyomán büszke is leszek magamra... :P

Egyszer

:)
Ez a dal.... És a film...
És az emlékeim...

:)



Bármerre is vezessen az út - tudom, hogy Ő ott van, és ott is lesz mindörökké már - mert bennem az Örökkévalóság...

:) Tudom, hogy "Volt egy esélyed és éltél vele"...

Ez az esély az Életem... :) És én élek vele...



;) Hajrá...!


Szeretlek! ::D Szeretem kimondani ezt a szót: Szeretlek! :D:D:D



Most - "és mindörökké" >> A Most a Mindörökké...! ;)


SZERETLEK...!!!!!! :D:D:D:D:D:D:D:D:D:D


Élni jó...!!!!!! :D:D:D:D:D:D:D

2010. december 4., szombat

Vonzás

Bízik bennem...

Rám bíz titkokat - megoszt érzéseket... Félelmeket, reményeket...

És ez... Olyan...

Különleges érzés.





Olyan, mintha a mostani hideg időben valaki mellettem tüzet gyújtana, és a láng lassan átmelegítene...
Valami húz a meleg és a fény felé...

Meleg a közelében - fény a tekintetében, az arcán.

Azt hiszem, valahol mindannyiunknak szüksége van rá, hogy bízzanak benne... Ebből a bizalomból régen kaptam.

Hm... Olyan a bizalom, mint a drog...? Ha kapunk, mind többet akarunk majd...?

Mikor találkozunk, beszélgetünk - a gondolatai velem maradnak... Órákkal, napokkal később is beléjük botlom... Felidézik a mosolya ívét, a csillogó szemeit... Felidézik a hangját...






És felidézik a sóvárgást...


:)

Ha működik a vonzás... Akkor dolgunk van egymással. Akkor nem véletlenül ismerkedtünk meg... :D:D:D

2010. december 3., péntek



Néha megjelenik a szemem előtt. Most is, mikor csak egyetlen gyertya lángja bókol az éjben.
Tovalibbenő tekintetem hüvelykről hüvelykre ébred rá formáira. A harmóniát követve önfeledten siklik - nincs, mi gátat szabhat neki.

Csak utólag döbben rá, csak akkor fogja fel.
A bőrét, a kontúrjait, a színét, még a melegét, sőt az illatát is.

Ereiben a lüktetést...
Izmaiban a feszültséget...

Rezdüléseiben a sóvárgást...

Látom. Érzem a tenyerem alatt. Ahogy remeg, mikor az ajkamhoz ér.



Néha itt van előttem. Ahogy sóhajt. Ahogy mozdul.

Ahogy rám néz.





Fel nem foghatom, hogyan képesek egyesek elfeledkezni az alázatról, mikor a tökéletesség ilyen tiszta esszenciájával találkoznak...



Lágyan - lassan - centiről centire fedezni fel...


Igen. Néha hiányzik.

Éj-varázs

Újpesten sétáltam hazafelé ügyféltől, tanácsadás után. Már előtte figyeltem, ahogy a lámpák fényében kavarogtak a pelyhek...
Aztán hazafelé felnéztem a sötét égre, és a lampionok fényében szikrázott minden ág, ahogy ezernyi csillogó kristállyal ülte meg a hó...

Hideg, kékes gyémántfényű volt az est.

Gyönyörű.

2010. december 1., szerda

Ho-ho-ho-hóóóó....



Leesett az idei első... :)





Az otthontalanok Otthona, avagy lásd a csodát
(hajléktalan téli mondóka)

Hulló pehely - szálló hó
Mint az élet, mulandó
Csendesen hull, beborít
Leheletet bodorít
Szíveket vonz most haza
Karácsonynak szent hava
Szeretetnek ünnepe
Reménnyel feldíszítve
Áldás legyen Békesség
Öleljék és szeressék
Egymást most az emberek
Túlélnetek így lehet
Ha nincs pompa vigalom
Csupasz föld az asztalom
Az életem gyönyörű
Csillagos ég fenyőtű
A takaróm s az ágyam
Álmom pedig a szárnyam
Szárnyra kapok elmegyek
Angyalnéző kisgyerek
Engem lát majd szájtátva
Felszállni Mennyországba
Szebb nem lehet Karácsony
Ha látom a Világom
Hogyha szívem kinyitom
Amim van azt megosztom
Csillagot más úgysem ad
Fenyőillatot se nagy
Dolgokban gondolkodnak
Szeretetből kifogynak
Ilyenkor meg keresik
Pedig szívükben lelik
Az ünnephez nem kell 'show'
Érintés szerető szó
Nyitott szív boldog lélek
Ha így éltek nem félek...


Mindannyian magunkba nézhetünk, és felismerhetjük az igazságokat. Kinek-kinek a saját Otthona körül.

Ki-ki kedvére tovább is költheti.