Szürkület

http://www.youtube.com/watch?v=X1wTdFSYK9c&list=PL2rVOQ1tSWuvIjmgG7a1wQ57mFIXzi-mc





Tél jön.

Megint.


Szeretem a Telet.

Olyan csöndes.


Elgondolkodtat; hogy vajon a hétköznapok zaja mind csak azért van-e, hogy ne halljam ezt a csöndet...?


Tanításként megkaptam a figyelmeztetést: "az emberek hajlamosak azon bánkódni, mijük nincs, vagy mijük lehetne - s közben elfelejtenek hálásnak lenni azért, amijük van."

És mikor csönd van - bennem, körülöttem - mindegyre kísért mindaz, amit nem tettem meg...


Nem nyugodhatom.


Nem elégedhetek meg.


Nem hátrálhatok.

Lehetek hálás, és egyre csak azon dolgozhatok, hogy megteremtsem, ami még hiányzik.


Néha, ilyenkor, mikor csönd van, olyannak látom az életem, mint egy előre megfestett utat.

Látom a célját, látom az utat, amerre vezet.

Látom az értelmét.


Meg kell tapasztalnom a kiteljesedést, mielőtt visszatérek. Mielőtt újra egy leszek a Mindenséggel.

Részként kell megtapasztalnom.




Bár többet tudnék adni...!

Annyiaknak tartozom, akikkel összehozott ez az élet...