A JÓ EMBERT NEM SZERETIK – HANEM KIHASZNÁLJÁK
Társadalmi szinten a „jó ember” gyakran nem mást jelent, mint:
alkalmazkodó,
túlzottan empatikus,
önmagát háttérbe szorító,
mindig segítőkész,
önfeláldozó,
és – sajnos gyakran – önmagát elfelejtő.
Ez a „jóság” nem tudatosságból, hanem félelemből fakad.
Nem valódi együttérzésből, hanem önértékelési deficitből: ha nem vagyok „hasznos”, nem vagyok szerethető.
Ha nemet mondok, elveszítem a másikat.
Ha nem adok, értéktelen vagyok.
A jó ember, mint belső gyermek túlélése
A „jó ember” sokszor a korai családi minták áldozata:
– ahol a szeretet feltételes volt,
– ahol a figyelmet csak teljesítménnyel lehetett elnyerni,
– ahol a gyerek megtanulta, hogy „ha adok, kapok – ha nem adok, elhagynak.”
Ebből lesz a felnőtt, aki:
másokért él,
mindent megtesz,
soha nem kér igazán,
és ha kihasználják – mosolyog, mert „legalább ott lehet”.
De ez nem szeretet – hanem kötődési függőség.
És nem jóság – hanem szerep.
Spirituálisan: a hamis erény csapdája
Sokan a spiritualitásban is ugyanazt a játszmát folytatják, csak más köntösben:
– „feltétel nélküli szeretet”,
– „légy alázatos”,
– „ne várj vissza semmit, csak adj”,
– „a jó karma megjutalmaz”.
De valójában ez gyakran spirituális önkizsákmányolás.
Mert aki nem tud határt húzni, az nem tud valóban szeretni sem – mert önmaga sincs jelen a kapcsolataiban.
Csak ad. És elfogy.
Ezért mondja ki olyan fájdalmasan pontosan ez a mondat: „A jó embert nem szeretik – hanem kihasználják.”
Mert amíg a jóság önfeladás, addig nem lehet kapcsolódni hozzád – csak használni téged.
És nem az emberek rosszindulata miatt –hanem mert a határok hiánya mindig csábítja a manipulációt.
És miért nem veszi ezt észre a „jó ember”?
Mert a tudattalan meggyőződése:
„Ez az én sorsom. Az én erősségem az, hogy kibírom.”
„Nekem ez a dolgom – mások segítése.”
„Majd egyszer meghálálják.”
„Legalább hasznos vagyok.”
De közben:
– mély harag gyűlik,
– testben feszültségek, betegségek,
– lélekben fáradtság, kiégés, néma düh.
És legbelül: a vágy, hogy végre valaki engem is lásson. De tényleg.
A tantrában a szeretet nem önfeladás – hanem önazonosság
A tantrikus tanítás szerint a Tudat nem szolgál, hanem jelen van.
Nem cserél, nem „használható” – hanem fénylik, mert önmagában teljes.
Aki valóban jó – nem akar jónak látszani.
Nem engedi, hogy kihasználják –mert a határai a szeretet belső ívei.
Nem fél nemet mondani –mert tudja, hogy a „nem” is lehet a szeretet formája.
A szeretet nem akkor igaz, ha kihasználható – hanem akkor, ha jelen vagy benne, határokkal együtt.
A „jó ember” nem akkor válik valódivá, ha elvisel – hanem ha felismeri: önmaga nélkül semmit nem tud adni.
És igen: sokan csak addig maradnak körülötte,amíg használható.
De aki már nem fél elveszíteni a másik szeretetét, mert végre megtalálta a sajátját –azt már nem lehet kihasználni.
Mert aki valóban önmaga – az már nem szolgál,hanem emlékeztet arra, hogy a szeretet nem kihasználható.
Csak jelen lehet benne.
Tiszta határokkal, nyitott szívvel, csendes méltósággal."
(Kumara Kapila)
