Nem vagyok egy "tartalomgyártó", de napok óta bennem van (megint) egy gondolat, ami - olvasva a híreket - mindannyiunkat el kellene, hogy gondolkodtasson.
"Itthon egy országnyi embert nyomorít meg egy (nagyobb) maroknyi."
"A Föld országai ismét fegyverkeznek."
Mindeközben - vízhiány már nem csak Dél-Afrikában, de Németországban, Szicíliában (stb.) is.
Budapest közben csődbe megy.
A véleményük, eszméik mellett kiálló tanárokat kirúgják, és még el is marasztalják bíróságon (plusz pármilliós kiadást rájuk verve).
Korlátozzák a szabad véleménynyilvánítást, megszabnák (nem lehet megszabni, de azért kényszerítenek), hogy hogyan érezzük magunkat férfinak, vagy nőnek.
Azt mondják a fiataljainknak (kedves rendvédelmis, nemzetvédelmis és egyéb "erőszakszervezeti" felvételizők, első-másod-stb-évesek!), "irány a sereg!", meg "védd a jogállamot!" - de azt nem mondják, hogy a háborúkban két dolgot lehet csak.
Nem - nem győzni, vagy veszíteni, mint a videojátékokban.
Meghalni, vagy megnyomorodni.
Testileg talán megúszható (egy a hányból?), lelkileg elkerülhetetlen.
Azt nem mondják, hogy te állsz majd "a csőcselék" előtt, a pajzs mögött, tűző napon, étlen-szomjan 12órában - és valójában a politikusokat véded, nem a "jogállamot".
Nem mondják, hogy aki téged üt, nem téged akar ütni.
Nem mondják, hogy akit te ütsz, azt kellene védened a "parancsnokaidtól"
Mintha.
Mintha nem emberek volnánk mindannyian.
Mintha nem egy (azaz 1 db) véges bolygón élnénk.
Mintha erdők nélkül, édesvíz nélkül, (természeti- és kulturális) szépség, emberi kedvesség nélkül élhetne bármelyikünk is emberhez méltó életet.
Mindenkinek mindenki megmondja, mit gondoljon, mi a jó, mi a rossz, mi a szép, mi a csúnya.
A "fideszeseknek" (=mindazoknak, akikhez csak az ő kommunikációjuk jut el) a kormánysajtó.
Mindenki másnak a "zellenzék".
Mindannyiunknak a média és a marketing.
Én csak megkérdezem mindenkitől:
Hol vagy ebben a káoszban Te?
Hol marad a Te józan eszed?
Hol van a Te felelősséged?
Hol van a Te emberséged?
Nem, nem az energiaválsággal kapcsolatban, vagy az ukrajnai háborúval kapcsolatban.
A szeméttel kapcsolatban a házad előtt, vagy az utcádban.
Amikor valakit sírni látsz, és nem szólsz hozzá, vagy amikor valakinek durván szólsz oda.
A sulidban, az utcán, vezetés közben.
Amikor a gyermeked szeme helyett a mobilodat nézed.
Amikor a gyermeked megölelése helyett "fontosabb/sürgősebb dolgod van".
Amikor égve hagyod a villanyt, folyatod a vizet feleslegesen (zuhanynál, vagy locsolod az aszfaltot pl.).
Amikor lombfúvót használsz söprű helyett sík felületen, betonon (is). Satöbbi,
Amikor nem köszönsz vissza.
Amikor nem vállalod a magad erőfeszítését magadért és mindannyiunkért.
Ember vagy Te is, én is.
Nincs igazából enyém-tiéd, csak eljátsszuk ezt - így nincs is jogunk elvenni egymástól.
Nézd egyszerűen a gazdaságot.
Ha adsz valamit, és én is adok cserébe valamit, akkor az "üzlet". Kölcsönös előny.
Ha elveszek Tőled, vagy elveszel tőlem valamit - az lopás. Bűn.
A Természettel ugyanez a helyzet.
Lehet háborúzni, meggazdagodni fegyverkezésen - de érdemes?
Lehet, hogy egy putin, vagy zorbán, vagy bárki (egy senki) azt mondja, "lőjetek" - de...
Hol vagy Te?
Hol a Te felelősséged?
Lehet fejleszteni gépeket, hogy legyen aki háborúzik, ha az emberek elfogynak, vagy netán nem hajlandóak.
De - ha Te, a Tervező nem tervezel ilyet...?
Ha Te csak (pl.) orvosi műszereket vagy hajlandó fejleszteni? Vagy hasznos gépeket?
Akkor a putinoknak, zorbánoknak lesz hiperszónikus rakétájuk?
Ha Te nem vagy hajlandó asszisztálni az ostobák gyilkos ostobaságához, mire mennek Nélküled?
Lő valaki, ha Te nem vonulsz be? Ha nem húzod meg a ravaszt? Nem nyomod meg a gombot?
Ellopnak ezermilliárdokat, ha Te nem vagy hajlandó nekik dolgozni?
Nem építesz nekik, nem vásárolsz tőlük, nem intézed a napi ügyeket a cégeikben?
Hol vagy Te?
Hol a Te felelősséged?
Lelki nyomorékok társadalma vagyunk, mert a szüleinkkel elhitették, hogy a nagyobb ház, az autó / nagyobb autó, stb. - fontos.
Mert az ő szüleik megnyomorodtak, vagy meghaltak a legutóbbi - úgy tűnik elfeledett - nagy háborúban, és nem tudták megtanítani őket, hogy az érintés és a figyelem legalább annyira kell egy gyereknek, mint a kenyér. (Meg a mobil, a legó, stb.)
Hol vagy Te ebben a képben?
Hol a Te felelősséged?
Hol a Te józan eszed?
