Ma rájöttem, hogy félek.
Félek az emberi hülyeségtől.
Amerika a filmekben a szabadságról, a szabadságjogokról szól.
Arról, hogy ott kiállnak az emberek, jobban, mint Európában, vagy pláne keletebbre. Szabad sajtó, MIRANDA, satöbbi.
Mindig azt hallottuk, hogy "nyugatra érdemes menni" (ha mész).
Ma azt halljuk, hogy egy idióta már a szövetségeseit is fenyegetheti Amerika fegyvereivel.
Eddig azt hittem, vannak a gondolkodó emberek ("Homo sapiens sapiens") "nyugaton", meg a gondolkodásra meg nem tanítottak "keleten".
És szégyelltem, ha le-balkánoztak, mert akkor velük tettek egy lapra minket, magyarokat is, pedig ugye, hány Nobel-díjasunk van, hány nagy feltalálónk, népességarányosan hány olimpikonunk, hány nagy művészünk versben, zenében, prózában, stb.
Most, bárhogy próbálom már kerülni a politikai híreket, mindenhol azt látom, hogy az "...Ordít az ostobák hada: Zombik, menjetek haza!..." - háborúznak a Közel- és a Távol-keleten, a szomszédunkban, és most már nyugaton is háborúzni akarnak...
Mint az őskorban - "az én bunkóm nagyobb..."
2026 évvel Krisztus után.
Mintegy pár százezer évvel azután, hogy az ember a "fejlődés útjára lépett".
Ez komoly...?
Tényleg ennyire hülyék vagyunk...?
Az életemből eltelt negyven év. Eddig azt hittem, "öreg vagyok már" - most azt érzem, fiatal még ahhoz, hogy mindent elveszítsek.
Alig pár éve találtam Társra újra, onnan nézve.
Elég sok évet átküzdöttünk együtt, önmagunkkal, és egymással ahhoz, hogy elveszítsük, amire rátaláltunk.
"...Még csak most kezdtük el
És a fákat még nem ültettük el..."
Jó - elültettük, de még nem láttuk felnőni őket...
Még nem alakítottuk szeretettel, még nem vigyáztunk rájuk eleget...
"Állítsátok meg a Világot! Ki akarok szállni...!"
Illetve - nem! Maradni szeretnék... Megélni azt, amire mindig vágytam - a társ-asságot, a kertünket, az Otthont, ami az enyém is.
Békét akarok magunknak és a gyerekeinknek... Mindenkinek ezen az egy és véges Földön!
Csak béke. Nyugalom. Élet csendben, meglátva a szépségeket magunk körül.
Félek.
Ebben az életben nem éltem a régi háborúkban. De elég volt mások beszámolóit, élményeit hallani. Elég volt az ő emlékeiket "átélni". Elég volt látni a képeket, amik fennmaradtak.
Elég ahhoz, hogy tudjam, csak az ostobák akarnak háború árán elérni bármit.
Elég ahhoz, hogy tudjam, ezek az ostobák mindig másokkal fizettetik ki a számlát - és az utolsó fillérjüket is kifizettetik a szerencsétlenekkel.
Elég ahhoz, hogy tudjam - a háború mindenkinek vereség. Mindenkinek halál.
Tudnék küzdeni az életemért. De nem akarok az életemért küzdeni.
Tudnék harcolni a szeretteimért - de nem akarok harcolni a szeretteimért, mert tudom, hogy alulmaradok. Mert egy háborút nem lehet túlélni. Csak belenyomorodva. Úgy pedig nem akarok élni.
Nem akarom megélni, hogyan nyomorítaná meg a szeretteimet.
Tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
Tudom, hogy milliószor millióan vagyunk még, akik nem akarnak háborút.
Sem Oroszország és Ukrajna, sem Kína és Tajvan, sem az USA és bárki más között.
Értelmes ember elhiszi azoknak, akik megélték, hogy nem érdemes.
"Make love, not war!"
---
Today I realized that I’m afraid.
I’m afraid of human stupidity.
America, in the movies, is about freedom.
About civil liberties.
About people standing up for themselves more than in Europe, or especially farther east. Free press. Miranda rights. All that.
We always heard that “it’s worth going west” (if you go at all).
Now what we hear is that an idiot can threaten even his allies with American weapons.
Until now, I believed there were thinking people (“Homo sapiens sapiens”) in the West, and people in the East who were never taught how to think.
And I felt ashamed when they called us “Balkan,” because that lumped us Hungarians in with that stereotype too — even though, for a country our size, how many Nobel Prize winners we’ve had, how many great inventors, how many Olympic athletes per capita, how many great artists in poetry, music, prose, and so on.
Now, no matter how hard I try to avoid political news, everywhere I look I see the same thing:
“"...ordít az ostobák hada: zombik, menjetek haza!..."…”*
Wars in the Middle East and the Far East, wars next door to us — and now they want war in the West too.
Like in prehistoric times:
“my club is bigger than yours…”
2026 years after Christ.
Hundreds of thousands of years after humanity supposedly “set out on the path of progress.”
Is this serious…?
Are we really this stupid…?
Forty years of my life have passed. Until now I thought, “I’m already old.”
Now I feel like I’m still young — too young to lose everything.
Only a few years ago I found my partner again, from that point of view.
We've struggled together for enough years, with ourselves and with each other, to lose what we've found.
“......Még csak most kezdtük el
És a fákat még nem ültettük el...”**
Okay — we planted them.
But we haven’t seen them grow up yet.
We haven’t shaped them with love long enough,
we haven’t protected them enough yet.
“Stop the world — I want to get out!”
Or rather — no.
I want to stay.
I want to live what I always wanted: partnership, our garden, a home that is mine too.
I want peace — for us and for our children.
For everyone on this one finite Earth.
I don’t need power over my neighbor.
I don’t need a bigger car, a bigger house.
I don’t need flights — especially not private jets — I don’t even need a Tesla.
Just peace.
Calm.
A quiet life, noticing the beauty around us.
I’m afraid.
In this life, I didn’t live through the old wars.
But I’ve heard enough stories from others.
I’ve heard enough lived experiences.
I’ve relived enough of their memories.
I’ve seen enough of the images that survived.
Enough to know that only fools want to achieve anything through war.
Enough to know that these fools always make others pay the price —
and they squeeze the very last cent out of the unlucky ones.
Enough to know this:
war is a loss for everyone.
For everyone, it means death.
I could fight for my life.
But I don’t want to fight for my life.
I could fight for the people I love —
but I don’t want to fight for them, because I know I would lose.
Because you can’t survive a war.
You can only survive it ravaged.
And I don’t want to live like that.
I don’t want to watch the people I love be destroyed.
I know I’m not alone in this.
I know there are millions upon millions of us who don’t want war.
Not between Russia and Ukraine,
not between China and Taiwan,
not between the U.S. and anyone else.
Any sensible person believes those who lived through it:
it’s not worth it.
“Make love, not war!”
* link ("...the army of fools roars: Zombies, go home!..."
** link (“…We’ve only just begun,
and we haven’t even planted the trees yet…”)
(translated by ChatGPT)
