Létezel, ki tudja, mióta már
Valód része, eleme a létnek
Számomra éjeken búgó csend
Hajnalon susogó szellő mesél
Rólad, kósza emlékek árnyát
Hajlongó láng festi falamra
Mint űrben bolygó párját
Üstökös keresi szaladva
Útján...
Vagy, s leszel - tudom.
Vagyok, s leszek.
Számít-e, hogy nem Veled?
Mi elmúlt, nem fáj az többé nekünk.
Elménk lecsendesül, s mindenek felett honol majd a Tudat.
Köszönöm, hogy vagy - hogy voltál, s hogy leszel velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)