Igéz-Ő, avagy hazavágyom...

Sounds



Álmok.


Kívülről jönnek-e, vagy belülről...?

Mélyen a bensőnkből, vagy épp az Ég magasából...?


Hangokkal, illatokkal, vagy csak képekkel...?


Mostanság csak az elalvás és ébredés-felkelés előtti időben van "elég csend" bennem.


Ahogy az alkonyati homály gomolyog fekvő testem körül.

Csend kívül, és belül.

Képek sorjáznak a szemem előtt, s e képeken mind gyakrabban tűnik fel az Ő arca...

Hívom Őt talán...?


Talán.


Ködös hegyoldal, zöld mező, hajnal, vagy alkony, üde szél, vagy bágyadt, őszi langymeleg...

Hívom Őt.


A lénye - a léte ad reményt...?

Otthon. Otthon érzem magam a közelében...


Hazavágyom.


(...)



Talán ezt a születést azért választottam, hogy megtanuljak várni...?

Rendületlenül, mint a szemlélődő sziklák, a hegyormok, vagy az erdők...?


Míg suhannak az évek, vagy évtizedek talán...?


Tudom, mert láttam, hogy eljön az a nap, mikor közelebb lesz mindenkinél.


Érezni, tudni - megnyugodni e tudásban, és várni...

Vagy csak önáltatás ez...?

Hiszen minden egyéb pedig arra mutat, hogy cselekedni kell - hogy amit szeretnénk, a miénk, ha nem vagyunk rest tenni érte...


S mit tehetek itt...?

Dúljam fel? Ziláljam össze az életét, hajítsak követ a barátságunk tavába...?




Mit is mondjak...?

Hogy "azt hiszem Te vagy, akiben látom mindazt, amire vágyom..."?


Hogy "oly sok helyen, oly sokszor és oly régóta kerestem már - s talán Benned megtaláltam, talán Te vagy a Válasz az életem Kérdésére..."?


Minden alkalommal őszinte hittel vágtam bele.

S most sem mondhatok mást, mint amit érzek...


De talán ez így van rendjén...


"Hiszen nincs más lehetőségünk, mint megpróbálni és legfeljebb tévedni..."






Milyen messze vagy, s mégis milyen közel...