Felhangolva

Hangulat


... Hhhhhh....


Ismered azt az érzést - olyan, mintha valami meleg víz töltene ki belülről... Nincs melletted senki, mégis érzed a forróságot, ahogy összetapadva ringatóztok a ritmus hullámain...

Táncolsz, pedig nincs is Veled senki...

Vagyis...

Nincs, és mégis...

Ő ott van. Mégis.

Érzed.


Minden porcikád érzi, mintha magába ölelne, s mintha magadba ölelnéd...


Minden hajszála, minden apró lüktetés a bőre alatti erekben... Minden rándulás az izmaiban, ahogy lép, ahogy moccan, ahogy a bőrödbe markol...


Szinte izzaszt az élmény...



Grrr... :D :D


Azt hiszem, szerelmes vagyok... :D



Messze vagy - s mégis közel,
Illatoddal lágy szellő ölel,
Érzem lüktetni a véred,
Bennem lángra gyúl a Világ Érted!
Ég, forrong - szinte robban
E szív - Téged néma sikollyal hív,
Mert Nélküled megszakad e Lélek,
Megszakad e szív, s véget ér az Élet...

Bennem táncot jár, Aki Vagyok,
Mert Lát - valahol Ott Vagy! - ha hagyod,
ha nem,
Bennem akkor is itt tombol a Felismerés,
Hogy Te Az vagy, Aki - Egy Velem!
Akkor is, ha most épp nem nekem!

Csalóka tán!
Illúzió!
Meglehet!
Engem mégis éltet,
vagy eltemet!
Valami Több,
valami Más
Vagy!
Vagy én vagyok csak ostoba?!
S ez az élet mostoha, mert
Elém sodort, s lángra gyújtott,
S itt hagyott - mint kivert
Kutyát, az út szélén, esőben -
Ki mégis lelkes, szomjas tekintettel
Csüng a horizonton - Gazdájára vár,
Benne a hűség meg se rebben.

Ez vagyok...?

Mi ez a katyvasz?!
Ez a szókupac...
Se értelem, se rím -
Csak rém-
es, esztelen gubanc,
kínos tartalommal...
Mit kutatsz benne?!
Bennem.
Ki vagy?!
Ki engedte kitenni e halmot?
Még ilyet!?
Ki hallott már ilyen csacska,
ballga, suta hangsort?!
Harsog
a fülembe egyre,
Míg kínos mosollyal oldalgok csak erre,
vagy arra...
Mint meztelenségem, takargatva rejteném,
Legalább rímelve lenne vicces,
Vagy verses, de nem!
Még ennyi sem.
Nem vicces,
Nem verses,
Nem rímes,
Nem szép.

Csak igaz.
Csak ennyi.
Nem több, s
Nem kevesebb.