Az utolsó válasz...

"...- Te szegény, szerencsétlen kurafi! - szólalt meg lassan, vádló hangon a talizmán.
- Olyan vagy, mint Igrot. Felfogtad ezt? Csak úgy tudtad legyőzni a szörnyeteget, hogy magad is azzá lettél.
A vékony hang olyan halkan folytatta, mintha suttogott volna:
- Mostantól már csak önmagadtól kell félned..."



Vannak határok, ahol már nem marad választásunk, ha meg akarjuk őrizni az emberi mivoltunkat.
Azok, akik jobban ragaszkodnak az életükhöz, mint az emberségükhöz, átlépnek ezen a határon. Átlépnek, hogy elkerüljék a halált, s közben önként omlanak a karjaiba.

Azoknak, akik emberek kívánnak maradni, képeseé kell válniuk a lemondásra. Feladni minden vágyukat, minden álmukat - feladni valamennyi holnapot, minden következő korty levegőt, minden majdani örömöt, gyönyört és könnyet.

Van az a helyzet, mikor emelt fővel, tiszta szívvel csak a halál lehet a válaszunk.



---


Érdekes, hogy különböző utakon, kétszer is eljutott hozzám ez a tanítás...