Tür-elem

Türelem.


Sosem hittem, hogy gondom volna a türelemmel.

Most sorban hozza az élet a példákat, hogy bizony, nem vagyok (elég) türelmes.


Nem is volna ezzel baj.
Csakhogy baromira nem is akarok türelmesebb lenni. Mármint...
Nincs meg az érzés. Hogy én akarok türelmesebb lenni.

Úgy érzem, hogy az emberek csesszék meg, és vegyék már fel a fordulatszámot.
Hadd ne nekem kelljen mindig várnom mindenkire...

Valahol persze érzem, hogy ez pökhendi, suttyó hozzáállás.



Sok konfliktusom adódik a türelmetlenségből mostanában.
A munkatársammal, Katával, a lánnyal, aki a "barátnőm" - vagyis lehetne az is...


Öregszem...?

Egyszerűen nehezemre esik - pontosabban nem megy - észrevenni, mikor valaki nem azért mond valamit, mert úgy gondolja, hanem csak mert stresszel, vagy indulatos, stb.

Mindent készpénznek veszek, és úgy értem, ahogy mondja.
Persze normális esetben azért mondunk valamit, mert úgy is gondoljuk - nem...?

Na hát az emberek nem. Nem azért mondják, vagyis nem normálisak.

Mindig mondtam, hogy itt mindenki hülye, csak én vagyok helikopter...