Furcsa érzés elszakadni a talajtól.
Megváltoztatni a perspektívát, elengedni a megszokottat.
Ilyen számomra (f)elismerni, hogy mire vagyok képes. Elismerni, hogyha jól csináltam.
Ma egy fiatal pár jött hozzám. Egy kedves barátjuk ajánlására jöttek - "mert ő is a semmiből indult, és hónapokon belül letettetek valamit az asztalra... Fényéveket lépett előre..."
Jó eredmény...?
Az. Persze, nincs még vége a sztorinak - sőt! Eléggé pengeélen táncolunk, kell a kitartás a folytatáshoz.
De megcsináltuk.
Ahogy megcsináltuk csak az idén már sokadjára.
Otthonok jönnek létre, ködös-káoszos helyzetek tisztulnak le, kilátástalanságból indulunk szilárd talajon, megfogható jövőképek felé...
Anno, a cégem névválasztása egy hajszálon múlt. Egy "jobban csengő", angolos nevet akartunk bejegyezni - de foglalt volt. Gyorsan kellett egy másik név - így, mintegy "másodikként" jött elő a végleges...
Azóta - "nomen est omen"...
Köszönöm Uram, hogy képes lehetek minderre! És kérlek, hogy áldj meg kellő alázattal, kitartással, és bölcsességgel, hogy önzetlen tudjak maradni, hogy megcselekedhessem, amit Te bízol reám, adhassak még reményt, bizakodást, hitet, mutathassak járható utat minél többeknek!
Segíts, hogy erős harcosod maradhassak, és sokaknak segíthessek perspektívát váltani!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)