2019. július 26., péntek
A "válság" az "új" vajúdása...
25 nap.
Ennyi telt el, és mintha nagytakarítás után volnék otthon - ismerős, valahogy mégis szebb minden.
Új szereplő a színen, ismerős tánclépések. Ismerős rivalda, ismerős izgalom.
Mégis más.
Mert más vagy, és én is más vagyok,
Mert Veled vagyok, hogyha hagyod.
Furcsa, mert érzem, hogy Ő más. Más, mint én, mások a szokásai, stb. - egy másik ember.
És eszembe jut, amit valakinél - Pál Ferinél - olvastam, hogy el kell engedni a születési családból hozott "igazságokat", és "közös igazságokat" kell elfogadni a helyükbe...
Más vagyok...?
Bölcsebb vagyok már...?
Remélem.
Furcsa élmény az elfogadás. Pedig már kaptam régen.
Furcsa élmény, hogy az számít különlegesnek, amit adok - ami én vagyok.
Nem úgy történt, ahogy vártam.
Sőt, még nem is tudom, hogy "ez az-e"...?
De furcsa...
Minden pillanatot áthat a várakozás feszültsége. És a jelenlét békessége. Hogy bármi jöjjön, most jó.
Így jó.
Hogy ennyi jó.
Újra élni a közelség élményét...
Kamaszos bohósággal megélni a pillanatokat, és nem sokkal gondolni előbbre...
Jelen lenni.
"...ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem..."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)