Változóban

Magam is meglepődtem rajta, milyen végletesen hasadóképes is az emberi személyiség...!

Megannyi ébredés után - a megvilágosodás pillanatai, melyek nyomán meg vagyok győződve róla, hogy "most tudatossá lettem, eddig álomban botorkáltam" - újra, meg újra képes vagyok ismét felébredni...

Vajon van valódi ébredés...?

Vagy csak az ébredés illúziója a miénk...?


Legutóbbi álmom a tudatosság racionalista világa volt, s hogy felébredjek az érzelmeimtől való görcsös elzárkózásból, kénytelen volt szegény őrangyalom engedni, hogy a hülyeségem csontom törje...

(Nem azért szegény, hanem mert engem nyert meg feladatul...)

Az indulataim következménye, és mértéke szolgált indirekt bizonyítékul az érzelmeim létére.


Most abban a "furcsa", rég tapasztalt helyzetben vagyok, hogy ismét közösen tervezek.

Vagyis nem tervezek, inkább csak elismerem a lehetőség létjogosultságát.

Talán ezzel hibázok - mert nem foglalok elég határozottan állást...?



Pedig foglalok!

Kimondtam, hogy "Vele akarok".

És én, ha akarok, akkor mindent akarok...

De az autonómiáját is meg kell hagynom, nem...?

Vagy "legyen az, amit én akarok" (végre)?



Nem könnyű a lelki vonatkozásokra koncentrálnom - erős az anyagi energiára koncentráltság bennem...

A múlt hagyatéka...?
Lehet.

Hiba...?
Lehet.

Tennivalóm van ezen a téren?
Persze.







Mindenesetre, Ő itt van mellettem.
És az érzés egyszerre édes és borzongató...

Szembefordít a múltban-jövőben tévelygő elmémmel, kényszerít a jelenre koncentrálni.
És tudatosnak és érzelmesnek lenni egyszerre... :)

Jó érzés... :)



Hálával tölt el.