2013. szeptember 15., vasárnap
Nem ezért születtem, avagy "A gyűl-ölet, a szer-etet..."
http://www.youtube.com/watch?v=xeVV2KD1GqU
Egyre többször, és egyre többektől hallok gyűlöletről beszélni. Érzelmekről.
A cigányok, a melegek, a zsidók, a csövesek...
Annyi ember, akit gyűlölhetünk...
Vajon gyűlöletre születtünk? Arra szántak minket...?!
A kisbaba, mikor először felsír...
Mikor elindul az életben - még mielőtt megtapasztalná egy beteggé silányított világ fertőző érzelmeit...
Ő gyűlöl?
Ő tisztában van egyáltalán ezzel a fogalommal?
Tudja-e, milyen érzés...?
Nem...?
És nem kellene elgondolkodnunk, mielőtt tápláljuk magunkban a gyűlöletet, hogy vajon miért szeretettel a szívünkben születünk, és nem gyűlölettel...?
Ne sorold a kifogásaid - nem érdekelnek.
Tudom, hogy mindenkinek tökéletes indoka van rá, hogy gyűlöljön...
Volt, hogy bennem is égett.
Emlékszem az érzésre.
Azóta megtanultam, hogy a tudatunk olyan, mint egy csillag. Sugárzik.
Ma már egyre többen sejtik, hogy pl. a rák (és minden betegség) spontán kialakulásában is a tudatnak, a gondolatainknak, uralkodó hangulatainknak van döntő szerepe. Ahogy a gyógyulásunkban is.
Ha pedig összerakom ezt a kettőt...
Nem akarok rákosodást sugározni magamból.
Rothadást.
Bomlást.
Idegen tőlem.
Nem ezért születtem.
Talán gyűlölnöm kellene azokat, akik kést mártottak belém...?
Évekkel ezelőtt, vagy tegnap... Mindegy. Elmúlt.
Sugározzak-e feléjük romboló, rohasztó energiákat...?
Mi okból...?
Min változtat?
Mondj egyetlen példát, ahol a gyűlölség előre vitte az embert!?
Ahol a gyűlölködés jóra vezetett, fejlődést hozott!
Nem tudsz.
Nem akarok gyűlölni.
Nem ezért születtem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
én már nem gyűlöllek téged. az bennem is elmúlt. sőt, a gyűlöletem mindenki iránt elmúlik, hosszabb-rövidebb időn belül. lehet ez egy hét, de lehet évek is. attól függ, a személyt miért gyűlöltem, ill. mennyire állt közel hozzám. de a bosszúvágy nem múlik el soha. azt hiszem. és hogy mire jó. elégedettséget okoz majd, gondolom.
VálaszTörlésAmíg bosszúvágyad őrzöd, addig nincs megbocsátás. Amíg meg nem bocsátasz, gyűlölsz.
TörlésBármi történt, nem volt rossz szándékom. És ha fel mered vállalni az érzéseid, ezt a szemedbe is kimondom.
Sokáig én is azt hittem, hogy "visszabántani" elégedettséget okoz. Csak nálam ehhez türelmetlenség is társult. Azonnal tettem, indulatból, "visszakézből".
Ma már belátom, hogy semmit sem segített, semmit sem javított, sőt. Szégyellem magam érte.
Mert felismertem, hogy amikor negatív energiáknak adok otthont magamban, akkor éppen szembe köpöm magam, vagy ha úgy tetszik a Teremtést, Istent, az anyámat, aki jóra nevelt, és szeretetre - stb.
Nem tett sem elégedetté, sem nyugodttá.
Elvitte a feszültséget, a haragot, a gyűlöletet, de maga mögött hagyta a szégyent. Nem látja senki - de én érzem. Mindig, mikor magammal vagyok. Én tudom. És tudom azt is, hogy el kell számolnom vele egyszer.
Olyan, mint egy lemoshatatlan folt.
Ezek miatt fohászkodom bocsánatért.
Mert megtanultam, hogy minden ütés, minden bántó szó ilyen "véraláfutást" hagy a lelkeken. Amit évekig, vagy akár életen keresztül visel a másik. És meghatározhatja az életét, az útját, a napjait...
Rombolni rajta pedig nincs jogom.
Böjte Csaba testvért idézve - "Bármit tettek is ellened mások, az nem jogosít fel rá, hogy letérj a szeretet ösvényéről!"
Ezért viaskodom magammal.
Hogy ne térjek le...
Hogy ne kövessem el a klasszikus hibát...
Újra...
„Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.” ezt meg a Biblia mondja, nem a testvéred.
Törlés"...Jézus kiment az Olajfák hegyére,
Törlésmajd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket.
Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre,
és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték.
Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?”
Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön.
De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” ..."
Ezt is a Biblia mondja.
A "szent" írás.
És éppen ez a kettősség az, amely miatt elvetem az oktalan elfogadást.
Mert "jól csak a szívével lát az ember" - és a szívem azzal ért egyet, amit eddig leírtam.
És mert emlékszem a kövekre, amiket indulatból én magam vetettem másokra, emlékszem, hogy a sértett egó hazug szavakkal hitette el velem, hogy "a szívem fájdalmas szava ő"...
Kellett harminc év, mire felismertem, amit tömören megfogalmazott Böjte Csaba - "Semmi sem jogosít fel, hogy letérj a szeretet útjáról..."
Csak remélhetem, hogy a megvalósításához nem kell újabb harminc év keserű kudarca...