Új év

Hangulat


33 szilveszter.

Ha csak a statisztikát hozom, akkor most vagyok a felezővonalnál.

Ha a terveket hozom, akkor az első harmadnál.


Ha számot kell vetnem az eddigiekkel, az alábbiakat sorolhatom a pozitív oldalra:

1. Megtapasztaltam, milyen szerelmesnek lenni.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert többször is megélhettem, milyen érzés kozmikus találkozásban felismerni azokat, akikhez több fűz, mint pár közös év emléke.

2. Megérthettem, miért vagyunk itt.

Ezt is komoly szerencsének kell értékelnem - látva, hogy sokan nem jutnak el ezekig a felismerésekig. A többség egész életében csak bolyong a ködben, keres valamit, ám fogalma sincs igazából, mi is az.

3. Megtanulhattam, hogy a felelősség az enyém - hogy ez egyszerre súlyos teher, de egyben ez is tesz szabaddá, hogy szárnyalhassak.

Újabb olyan pont, amit a többség nem vállal be. Ugyanakkor ennek köszönhetem, hogy működik az életemben a teremtés, hogy rendíthetetlen vagyok, és nem adtam fel az álmaim.
Ez adja a szabadságot, amely kapu a boldogsághoz.

4. Megtalálhattam a saját utam, választhattam egy küldetést, amelynek a megvalósítása célt és értelmet ad az életemnek, a mindennapjaimnak.

Úgy tűnik, ez megint nem túl hétköznapi. Hogy nem egyszerűen a saját élvezetemért élek, nem csupán magammal foglalatoskodom. Felépíthetek ezáltal egy jobb jövőt, amelyben több a boldog, elégedett ember - és ezzel meghálálhatom mindazt, amit menet közben kaptam és kapok.
Mindehhez egy olyan szakmát kaptam, amely fejleszt engem, és a környezetem, amely nem kárhoztat meddő küzdelemre.

5. Képessé váltam felismerni Isten szeretetét, és az ajándékokat, amelyek révén mindezt lehetőségem van megélni. Látni a szépségeket, hinni a Jóban, és adni abból, amim van.

Értékelni tudom, hogy egészségesnek születtem, mindazt, amit elsőre apróságnak, vagy magától értetődőnek tekintenénk. És tudok hálásnak lenni ezekért!


Mit írhatok a veszteségoldalra...?


1. Néhány illúziót, ami az embereket illeti.
2. Néhány kölyökkori szélsőséges nézetemet, álmomat.
3. Néhány olyan lehetséges jövőt, amelyben jó emberek, csinos nők nagyobb szerepet játszottak volna, mint így. Ezt nem feltétlenül és nem egyértelműen tekintem veszteségnek - hiszem, hogy amit meg kellett tanulnom, azt csak így tanulhattam meg.
4. Néhány olyan alternatív jövőt, amelyben a gyorsabb pénzkeresetért lemondok a szabadságomról, a nagy növekedés lehetőségéről. Voltak, akik ezt várták volna el tőlem. De én az vagyok, aki - azzal az értékrenddel, azokkal az álmokkal.



Összességében - tudva azt, ami volt, és látva azt, ami még előttem áll -, azt hiszem, megérte. Akkor is, ha bizonyos emberek elvesztése mérhetetlen fájdalommal tanított, akkor is, ha az idealizmusom szárnyait folyamatosan nyesegette az élet - és nyesegeti azóta is.
Mert van mit. Még mindig. ;)

Ha most megkérdezné valaki, hogy "ha visszamehetnék, másképp csinálnám-e", azt mondanám: csak annyiban, hogy az elpazaroltnak tűnő éveken kurtítanék. Hogy hamarabb jussak el oda, ahol most vagyok, és hamarabb tudjak továbbfejlődni!

Az alternatív jövőket egy másik életben szívesen megnézném - most végigjárom ezt az utat! :D



Boldog Új Évet - Nektek is! ;)