Egy hétfő reggel

06:42-kor néztem az órára. Addigra már feltettem a kávét, előkészültem a nap első feladatára - 10-től vár egy szimpatikus ügyfél, hogy együtt lépjünk ki a hétköznapok mókuskerekéből; megtesszük az első lépést a szabadsága felé - , szóval először pillantottam az órára, és belémnyilallt, hogy "jesszus, már benn vagyok az irodában...!!" :D :D :D

"Intézményfüggő".

Ezzel olt a vezetőm. :D

Tulajdonképpen igen... A vállalatom a második otthonom. Én a magánember, és én az elhivatott szakember (furán esik kimondani), nem vagyunk különválaszthatóak.
Nincs egy billenőkapcsoló, ami átkapcsol "munkaüzemmódba", műszak végén pedig elfelejtteti velem a gyárat.


Tegnap "átkapcsoltam". :) Nem magánemberbe, hanem - kertészbe. Pontosabban gyümölcskertészbe.
Barátom szőlőjét és fáit segítettem metszeni.
Miközben századszor átkoztam el sajgó derékkal az ostobaságom, görnyedve a szőlőtőkék között, rájöttem, hogy nemrég ácsingóztam utána, és kértem, hogy "ó, bárcsak metszhetnék"...

"Kérjétek, és megadatik", mi...?! ;)

Volt még egy kérésem - amit inkább most mellőzök -, mostmár kíváncsi vagyok, az mikorra és hogyan valósul majd meg... :D



Miközben tegnap metszettem, fülesben szólt véletlensorrendű lejátszás telefonról. És sorba jött - válogatás nélkül minden volt - egy jó másfél-két évvel ezelőtti oktatásunk felvétele (nagyon jó szakember tartotta, felvettem - hála érte Istennek).
Lám, mondom - még a kertben is, miközben már unod, amiért kezdetben lelkesedtél, miközben fáj, és már alig várod a nap végét, hogy visszatakarodhass a civilizáció unalmas, de kényelmes betondzsungelébe - még ezt az időt is tudod fejlődéssel tölteni.

Két éve leoktatott, de be nem épült - felismert és  elfelejtett igazságokat kaptam ott, a sáros sorok között... Megerősítést, visszajelzést, bátorítást.

Hiszel a véletlenekben?

Én nem.

Azt az előadást "véletlenül" vettem fel - nem tudtam, mi lesz pontosan. És véletlenül maradt rajta a telefonomon. És véletlenül jött a véletlensorrendű lejátszásban sorba.
És véletlenül válaszolt éppen azokra a kérdésekre, amik tudat alatt foglalkoztattak.

:)

Felidézték, hogy van még dolgom. :)

Hogy jó úton járok.



Érdekes, de mintha erősödne a hitem.

Amióta bátran, és mindenkinek kommunikálom a jövőképem. Amióta vállalom az idealizmusom. A hibáim.

Az őrültségem. ;)

"Az őrültekhez szólok, a különcökhöz, a lázadókhoz, a bajkeverőkhöz, akik nem követték a többieket. Akik másképpen látták a dolgokat.
Nem szerették a szabályokat, és nem törődtek bele a változatlanságba.
Idézheted őket, vitatkozhatsz velük, dicsőítheted őket, vagy gyalázhatod őket.
De egy dolog nem fog sikerülni: mellőzni őket.
Mert ők az újítók.
Ők viszik előre az emberiséget.
Egyesek őrültnek látják őket, mi viszont zseniknek.
Mert akik olyan őrültek, hogy azt hiszik, megválthatják a világot:
ŐK MEG IS TESZIK! "
(Steve Jobs)

 

 Szóval - reggel 6:42: kávé és elszántság betöltve... ;) :D