Szeretlek?

Zorán



Szeretlek, s nem mondtam el jól sosem...
Szeretlek, s úgy tűnt néhanap, hogy nem
Szeretlek másban is
Szeretlek végleg s ártatlanul
Szeretlek annyi szerelmen túl

Szeretlek akkor is, ha mást hiszek
Szeretlek akkor is, ha más szeret
Szeretlek szótlanul
Ahogy a béke hozzám simul
S mikor a reggel a szívembe szúr

Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Örökös változásban is
Örökös halkulásban is
Örökös távolságban is

Szeretlek, már csak ezt adom, kevés
Szeretlek, s várok rád nagyon, ne késs
Ha másképp nem lehet
Az álmok festenek új mosolyt
Ami néha nekem szólt

Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Szeretlek változóban is
Szeretlek halkulóban is
Szeretlek búcsúzóban is


**************************************



Szeretlek - mikor hiányoddal ébredek,
Szeretlek - mikor üresen-tétován a parton lépkedek,
Szeretlek - mikor elsodor az álmom,
Szeretlek - mikor a helyem nem találom,
Szeretlek - éberen és alva,
Szeretlek - mikor erős vagyok, vagy épp meg vagyok halva,
Szeretlek...

Szeretlek, mert Benned magamra ismerek,
Szeretlek, mert "Veled", "Együtt" - mint egy kisgyerek,
Szeretlek, mert az vagy, Aki,
Szeretlek, mert több vagy, mint Ami.

Szeretlek, bár tudom álmodok,
Szeretlek, bár közben csak távolok
jutnak - én bűnöm, tudom.
Megtörni átkom miért oly nehéz...?
Közeledni Hozzád, mért fog el a félsz...?

Szavam némán sikoltom e térbe -
Ki tudja, meddig terjed virtuális éjbe',
S hogy mért nem hangzó,
mért nem harsány e szó...?!
Az álmom ugyan miért nem való?


Álmodni merek, de tenni kéne már.
Tudom, de nem teszem - ugyan mire vár
E botor, ostoba elme?!
A tudással is csak feleselne -
"Feles-elme"...