Elvárás-OK?

Inspiráció


Annyiféle formában igyekeznek definiálni a problémát - hogy kivel, mi a baj...


Hogy mért nem férfi a férfi, és mért fél a nő.

Szerintem a probléma oka végtelenül egyszerű.


A fogyasztói társadalom szuggerálja az ideálképet (jópasi, jónő, trendiség, Az Élet, stb.), aminek azonban 98%-ban köze sincs a valósághoz, cserébe rengeteg dologra kell költenünk, ha megpróbáljuk megvalósítani.

Az ideál megvalósítására való törekvés belehajszol, hogy az életidőnk jelentős részét mással (pénzkereséssel, gyúrással, sminkeléssel, fitnesszel, stb.) töltsük, ahelyett, hogy embert nevelnénk a gyerekeinkből - a fiúkból Férfit-Családfenntartót-Apát, a lányokból Nőt-Anyát. Ahelyett, hogy odafigyelnénk a férfira, vagy a nőre, akit választottunk.


És ennyi - ezzel meg is teremtettük a jelen boldogtalanságát.

Mindenki "kifelé figyel", kintről várja, hogy milyennek kell lennie neki magának, és milyennek kéne lennie a párjának.

És senki sem teszi fel elég gyakran a kérdést:

"Szia! Mit tehetek, hogy jobbá tegyem ma a napod?"

Magunkra, a velünk szemben támasztott - és az általunk másokkal szemben támasztott elvárásainkra figyelünk, ezekre görcsölünk rá ahelyett, hogy egyszerűen a fókuszt a másik személyre - a társunkra helyeznénk.

Persze ez, egy alapvetően elhidegült világban, ahol az egó valóban önvédelmi eszköz, nem könnyű - hiszen önzetlenséget feltételez. Vagy legalábbis törekvést az önzetlenségre.


Vicces, hogy pont a napokban hallottam valakitől: "Bocs, de én nem ezt keresem egy férfiban..."


"... mai modern világ elvárásokat kényszerít a nőkre, akik fogcsikorgatva próbálnak minden szerepükben megfelelni.
(...)
És a nők csak kapkodják a fejüket, értetlenül tárják szét a karjukat, hogy nem tudják, hová tűntek az igazi férfiak.
(...)
Már nem forgatja többé a bizalmatlanság, a félelem, a gyanakvás és a zárkózottság kardját, fejét a vállára hajtja, minden háborúnak vége.
Nem betolakodó, nem akar elvenni egyáltalán semmit a nőtől, hanem inkább hozzá akar tenni az életéhez..."
Általában engem vádolnak idealizmussal...
Sajnos a való életben - és a fiatalabb korosztályoknál egyre inkább ezt látom - messze nem ez valósul meg. A kapcsolatokról mindkét nem úgy gondolkodik, "mit adhat nekem?". "Mit kapok tőle?"

"Az a nő, aki társra vágyik, tudja meg, mi kell a férfinak, és adja is meg neki!
És az a férfi...?


Az is vicces, milyen mosolyogva akasztja hasba az embert Isten, vagy az őrangyala, mikor fel akarja hívni a figyelmét valamire...