Más nem - vagy igen...?

Olvastam ezt a cikket és az első, zsigeri reakcióm az volt, hogy "ezek már tényleg nem százasok..."


Aztán kíváncsiságból végig olvastam, és elgondolkodtatott:

"...A testület indoklásában elsősorban arra hivatkozott, hogy az általános személyiségi jog védi a nemi identitást is, amely "rendszerint a személyiség meghatározó aspektusa". A besorolás valamely nem tagjai közé kiemelkedő jelentőségű az egyén önazonosságában, "jellemzően kulcsfontosságú a személy önfelfogásában és abban is, hogy miként érzékeli környezete"..."

Biológiai nem kettő van.
Ez egy viszonylag egzakt tény.

Vagyis a jog értelmezésében illene pontosabbnak lenni, és meghatározni a "pszichológiai nem" fogalmát, vagyis megkülönböztetni a nemi identitást (azt "aminek érzem magam") attól, hogy fizikailag a testem hová sorolandó (ami egyértelmű, kivéve a hermafroditizmus ritka eseteit).

És eldönteni, hogy az anyakönyvezésnél melyiket kívánják használni. Mert ugye az anyakönyvbe csecsemő korban csak a biológiai nemünk kerülhet be - nem tudunk nyilatkozni arról, minek érezzük magunkat (még fogalmaink sincsenek rá).
Ha eldöntjük, hogy ez a nem a mérvadó, akkor fölösleges emiatt görcsölni a "nemek meghatározásán", és fölösleges bárkinek görcsölnie az identitásán - hiszen végeredményben csak azt állapítja meg a közösség, az állam, stb., ami tény: a fizikai nemem ez, vagy az. 

Nem ezen kéne tehát vitatkozni szerintem, hanem a nemiség kommunikációján kellene változtatnunk - ha akarunk.

A hangsúlyos pont szerintem is az, hogy "A besorolás valamely nem tagjai közé kiemelkedő jelentőségű az egyén önazonosságában, "jellemzően kulcsfontosságú a személy önfelfogásában..."

Épp ez a gondolat akasztott meg az egyszerű - "ezekhülyék" - ítélkezésben engem is - hogy hányszor éreztem már magam is, hogy "nem férek bele" a klasszikus férfiképbe. Nem vagyok olyan, mint "a legtöbb férfi"...

Hányszor zavart kifejezetten, hogy nem vagyok olyan. Nem tartozom közéjük - sem.


Azzal ugyanakkor emiatt teljesen tudok azonosulni, hogy "nekem ne mondják meg, mit kellene éreznem"...



Mindaz a frusztráció, ami a csoportnyomásnak való meg-nem-felelésből származott kamasz- és fiatal felnőtt korom során elkerülhető lett volna (ezáltal teljesebb, egészségesebb lelki-szellemi életet élhettem volna), ha nem ültetik a fejembe, hogy nekem "olyannak kellene lennem, mert márpedig férfi vagyok"...?


(Hogy mire gondolok pontosabban?
Pl. A nőket szeretem, és megvannak a hímekre jellemző ösztöneim (vagyis heteroszexuális vagyok), de távol áll tőlem az a fajta "macsó mentalitás", vagy épp az a fajta "nyegle élősködő" hozzáállás, amelyekre a leggyakrabban panaszkodik "a női nem" különböző fórumokon. Valahonnan alapbeállítódásom a tisztelet a nők felé, az egyenlőség eszméje a párkapcsolatokban épp úgy, mint az élet minden más területén. Nem tartom előbbre valóbbnak a férfiakat a nőknél, igazságtalannak tartom a bérkülönbségeket azonos pozíciókban. Sosem volt több barátnőm párhuzamosan, sosem csaltam meg a párjaim a kapcsolataim során.
Mindez úgy, hogy sosem volt apai mintám, anyám nevelt fel.
Nyilván lehetne még keresni elütő vonásokat, de nem ez a lényeg.)



Mi van akkor, ha a biológiai nem, és a lelki-szellemi nem egymással korreláló, de nem kizárólagosan determinisztikus kapcsolatban vannak?

Mi van, ha a biológiai test szintjén, a túléléshez szükséges genetikai változatosság biztosítására elegendő a két nem léte, ám a lélek szintjén többféle "nembe" tagozódhatunk?

"Nemnek" nevezi röviden a magyar nyelv a "nemzetséget" is pl., mint rendszertani kategóriát. Mi van, ha csak a köznyelvben satnyult a "nem" jelentése a férfi/nő általános megjelölésére - pedig eredetileg több lehetséges nem(zetség)et jelentett.

"Nemzetség" alatt a rendszertan is a közös őstől való származásból eredő, szignifikáns hasonlóságokat mutató egyedek csoportjait (fajok) érti - vagyis mért ne lehetne az emberi lelkeknek kettőnél több jól elhatárolható csoportja, "nemzetsége", "neme"...?


Hiszen a biológiai nemeken belül is olyan sok alcsoportot tudnánk meghatározni a személyiségjegyek alapján - pl. valahol a csillagjegyek is ilyesmi csoportosítást, kategorizálást valósítanak meg.

Ami érdekes kérdés szerintem, hogyha tegyük fel, elfogadjuk ezt a gondolatot, hogyan és mely életkorban lehet ezt kommunikálni egy fejlődő, fiatal embernek úgy, hogy ne káros befolyást gyakoroljunk vele (identitászavar*), hanem feloldjuk, illetve elkerüljük a determinizmusból és a meg-nem-felelésből származó frusztrációt?

Mindazoknak, akik már kövek után tapogatóznak a porban, megnyugtatásul mondom, hogy ha intelligensen végig gondoljuk a fentieket, akkor egyáltalán nem szükségszerű, hogy a fenti hozzáállás megvalósításával a fiataljainkat a homoszexualitás felé lökjük a fejlődés útján.
Nem azt erősítjük ezzel, hogy a fajfenntartás biológiai meghatározottsága semmibe vehető.
És nem cáfoljuk, hogy a "normális" (elfogadott) szerelmi kapcsolat biológiailag különnemű egyedek között valósulhat meg.

Azonban elfogadjuk, hogy ha egy nő másként nő, mint a legtöbben, vagy egy férfi másképp férfi, mint a legtöbben.
Megengedjük, hogy minden (fiatal-, fejlődő) ember egésznek, épnek, szerethetőnek érezhesse magát függetlenül attól, hogy "beleillik-e" a társadalmi képbe, elvárásokba, vagy sem.