"...
A negyedik kötetet olvasom Asimov Alapítvány-ciklusából.
Számos világ számos társadalma kialakul. Ezerszám.
Még az individualizmust annyira preferáló is, amiben hermafroditákká fejlődnek, és végletesen elszigetelik magukat egymástól az egyedek.
Eszembe jutottál róluk...
Az "önmagunkban boldognak lenni" elved.
Szemben az én dualitás-vágyammal...
Van valami, amit magamban nem kaphatok meg - és ez a külső interakció. Az adok-kapok.
A lehetőség, hogy úgy csodáljak valamit, ahogy most a Nőt. A világgal, vagy Istennel sosem lehetek olyan viszonyban, mint Veletek.
Bár imádom a levegő hűvös érintését, és a napfelkelte romantikáját, nem tudok úgy viszonyulni velük, mint Veletek...
Nem tudok emberként szerelmes lenni beléjük...
És talán éppen ezért a legkedvesebb szépség számomra a Női Szépség, mert egy darab vagytok abból, ami vagyok.
"A Jobbik Részem" látom Bennetek.
(Észbontóan formás fenekek és csípők formájában, de... 
)..."
)..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)