A halál előtti élet - avagy "hass, alkoss, gyarapíts..."

2018.08.18.

Nagybátyám meghalt.

Nem volna bajom ezzel. A halált régóta nem tartom valami tragikus "világvégének" - tudom, hogy csak egy kapu a folytatáshoz.

Csakhogy anyám nem így van ezzel...

Ikrek voltak. Idén (nemrég) töltötték a 63-at.


Fura, de nem az aggaszt, mi lesz, hogyha anyám is meghal.
Az aggaszt, mi lesz "addig"...

Hogy ő hogyan dolgozza ezt fel, feldolgozza-e...

Persze... Ha ő is útra kel, akkor eljön az az idő, mikor valóban egyedül maradok. Vérségi szempontból.

Igaz, hogy többnyire, mikor eddig szükségem volt rá, már eddig is a barátaim segítettek, s nem a családom.
Így ez az "egyedül" viszonylagos.

Mégis.

Nyilván szerettem volna mindig, hogy boldog legyen.
Akkor is, amikor úgy tűnt, ő nem.
Akkor is, mikor fel kellett ismernem, hogy nem tudok mit tenni a boldogságáért.

Messze élünk egymástól.
Engem ide köt az életem. Az energiáim pedig meghaladják most még, hogy fenn tudjam tartani őt is, külön, ámde közel magamhoz.
Segíteni tudom - de közel hozni...

Miközben azt is tudom, hogy a felelősségem a lányomhoz köt elsődlegesen, ahogy mindenkit a gyereke felé kötelez elsősorban. (Bár érdekes ellentét van ebben a keleti kultúrák megközelítését tekintve...)


Nem tudom, mi lesz vele...
És nem tudom, hogy vajon képes leszek-e akkor is így érezni. Ha élesben kell...

És közben tovább kell élni.
Tovább kell dolgozni, tovább kell törődni a kapcsolatokkal.



Furcsa élmény látni, mennyire nem áll meg a világ attól, hogy valaki kilép belőle...

Jó volna hinni, hogy egyszer eljön még, hogy akkora hatást gyakoroljak a világra, annyi ember életére legyek pozitív befolyással, hogy legalább az általam ismert része a világnak igenis megálljon egy percre, elbúcsúzni...

Jó volna, hogyha hiányoznék majd "valakinek"...

Jó volna, hogyha az elmúlásommal is hatni tudnék, egy jobb világ irányába...


Érdekes kérdés, miért van ez bennem...
Miért ez az ősi, gyökerektől fakadó késztetés, hogy javítsak, hogy jobbítsak magam körül...?

Egyszerű szeretethiány lenne...?

Vagy valami misztikus "lélek-tudat", valami magammal hozott "mennyei motiváció"...?


...