Érdekes vitába keveredtünk nemrég.
A gyerekvállalás témájában.
Arról, hogy a nők számára ez társadalmi "kényszer" (volt-e, az-e), vagy a legelemibb szerepük.
Én vallom, hogy ha élő lényekkel kapcsolatban akarunk megállapításokat tenni, akkor érdemes körülnézni az élővilágban. Ha már elfogadjuk, hogy létezik egyed- és törzsfejlődés.
(Ja - igen, mi elfogadjuk. :P )
Szóval aligha lehet arról beszélni, hogy a gyerekvállalás társadalmi kényszer - hiszen minden élőlény fajfenntartásra törekszik. Vagyis ez egy biológiai alapprogram.
Az, hogy a társadalmunkban a nőket anyaként magukra hagyjuk (apaként, férfiként, munkáltatóként, államigazgatási hivatalnokként, stb.), és ezért a nők egyre jelentősebb része nem érzi vállalhatónak ezt az életutat...
Az következmény.
Mindig voltak (evolúciós léptékben "mindig") gyermektelen nők, ám ez aligha volt részükről örömteli választás. (vö. meddőség pszichológiája)
Ez ugyanakkor a társadalom szintjén ezrelékes nagyságrend volt.
És - ez a privát véleményem - ha bármelyik nőnek megadnánk az ideális társat és az anyagi biztonságot, és erre garanciát kapnának (akkor is megmarad, ha a szülés után nem lesz a tested ugyanolyan, mint előtte), aligha volna olyan, aki így is a gyermektelenséget választaná.
Hiszen minden érv, amit felhozhatnak, ami miatt nem akarják - valójában a társadalmi- és szociális kirekesztettség, kirekesztődésre vezethető vissza.
"Ha gyereket vállalsz...
- le kell mondanod a karrierről,
- kiesel a szakmai életből, a tudásod elavul, mire visszajössz,
- minden pasi disznó, és ott fog hagyni egyedül a gyerekkel,
- dagadt maradsz, a bőröd tönkremegy, nem kellesz majd a párodnak (senkinek),
- nem lesz hova visszamenned dolgozni,
- ha egyedül maradsz, anyagilag és szellemileg is belerokkansz,
- nem lennél jó anya,
- úristen, mi'csinálnál, ha...
- stb.
- a társadalmunk megbecsülné az anyákat - négy-hat órás munkahelyekkel,
- a fiaink (és leányaink) erkölcstan helyett (pl.) alapvető pszichológiai- és szociális ismereteket tanulnának (társas kapcsolatok, kölcsönös tisztelet, kommunikáció a párkapcsolatban, etikett, figyelmesség, stb.),
- ha a leányaink (és fiaink) kapnának ismereteket a gyereknevelésről (gyakorlati alapok az etetéstől a pelenkázáson át a leggyakoribb betegségekig, és az alapvető neveléselméletig, gyermekpszichológiáig),
- ha a férfitársadalom felelősségre neveléséért gyermekkortól kezdve felelősséget vállalnánk, ide értve a szűkebb társaságból való kiközösítését mindazoknak, akik nem zabolázzák meg az ösztöneiket (vagyis nem teljesítik a homo sapiens kategória minimumait),
- ha úgy összességében komolyan vennénk a tényt, hogy állítólag mi vagyunk "az Értelmes Élet a Földön".
Persze, bizonyára tévedek.
Én már csak ilyen vagyok.
Családpolitika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)