Uram, kímélj meg minket saját magunktól.
Kímélj meg a háború borzalmaitól.
Kímélj meg a saját ostobaságunktól.
Kímélj meg...
Végtelenül korlátoltnak, és tehetetlennek érzem magam.
Talán ez az utolsó nyarunk...?
Talán tényleg képesek lesznek mindent tönkre vágni...?
Hiszen mi magunk is éppen tönkre vágunk mindent...
Egyszer volt egy álmom...
Egy csomó álmom volt.
Minden Lélekkel, aki mellém került - mindegyiktől kaptam egy álmot.
Egy közös, szép jövő álmát.
És...?
Az álmok sorsa a feledés?
Jönnek, mennek...?
Álmodni jó.
Ébredni...?
Álom, vagy valóság? Melyiket válasszuk...?
Keressünk új álmot a régiek helyett...? Van értelme...?
Jön-e még újabb, csillagfényes éj...?
Vagy már csak az örök sötétség vár miránk...?
Adj erőt Uram, hogy megbocsássunk az ellenünk vétkezőknek, s bocsáss meg nekünk a gyengeségünkért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)