Csak úgy rám talált ez a cím. Út közben.
Miközben éppen azt tapasztalom, hogy olykor az őszinteség is kevés.
Az őszinte jó szándék.
(...)
Krízis.
Ezt mondaná egy hivatásos. Ezt élem.
Mostanában mintha egyre gyakrabban.
Egy kapcsolatban, ahol képtelenek vagyunk egymást hallani.
Egy kapcsolatban, ami egyre durvábban mutat rá, hogy mennyire sérültek vagyunk. Ja - bocs, persze... Már csak én.
Látok egy arcot az utcán, ami valamiért vonzó.
Azt mondják, tudat alatti minták alapján "érezzük meg" a másikban azt, akivel újrajátszhatóak a gyermekkori drámák.
Szóval megyek, nézek ki a fejemből, látok valakit, aki valamiért tetszik - és összerándul bennem valami.
Megijedek.
Megrettenek attól, vajon ki lakik odabenn? Ott, a szép szemek, a karcsú derék, a formás lábak mögött.
Kérdezném, hogy "ez normális?" - de nem kérdezem, mert egy hang már előre válaszol - "nem".
Ami az egyiknek csak a "feszültség levezetése", "csak egy kis veszekedés", ami "minden kapcsolatban előfordul" - az a másiknak lehet... téboly? Armageddon? Totális lerohanás?
Mi a jó szó erre? Erre, aminek az eredménye rövid távon a menekülés vágya, hosszabb távon ez?
2009-ben azt hittem, hogy "csak őszintén kell beszélgetni egymással", és akkor minden megoldható. Akkor el lehet jutni a megértéshez.
Ma úgy látom, hogy van az a helyzet, van a sérülésnek az a foka, amikor - nem.
Amikor mindkét fél süket a valóságra, és csak azt tudja hallani, ami megfelel a sérülésének.
És a legszebb, hogy ehhez nem is kell olyan nagyon szélsőséges gyerekkor. Semmi abúzus, semmi agyba-főbeverés.
Elég egy szarrá terhelt, magányos anya, egy felkészületlen és ezért lelépő apával. (A felkészületlenség a szülők 95-99%-ára igaz, tehát mondhatjuk, hogy "szinte átlagos apával".)
Ezt aktiválja bennem, amikor "veszekedésbe fullad" a kommunikáció.
Amikor fáj a dobhártyám a hangerőtől, és hasogat a fejem.
És mivel az ember nem bántja azt, akit szeret - marad a "fuss".
(Persze, ha hagyják...)
A kérdés, hogy meddig reális a körülmények elviselése a fejlődés érdekében?
(Hagyjuk a mutogatást, mindegy melyik fél fejlődéséről beszélünk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)