Számítasz

 Mennyi mindent tudunk - és mennyi mindent felejtünk el...

 

Mindent tudunk - és mindent elfelejtünk... 

 

"Az élet végébe vetett hit" - a halál "oka". (Olvasd el most az idézett gondolatokat! Az alapját adják a folytatásnak.)

 

 Öntudatlanul teremtjük.

 

És - egymásnak is teremtjük. (Az Életet is.)

Milliónyi, milliárdnyi Teremtő összeadódó teremtése - A Világ.

 

És, ha azt hinnénk (ha menekülnénk a felelősség elől), hogy "nem számít az a kicsi, amit én teszek hozzá" - nézzünk csak körül...!

A boltban az eladó - "egy senki". 
"Pótolható" (gondolják a tulajok). 
"Jelentéktelen" (a 10 éves üzleti eredmény szempontjából - gondolják a közgazdászok, könyvelők, tulajdonosok, stb.). 

 De hogy Te (igen, Hozzád szólok Kedves Olvasó) visszamész-e oda - hogy másik Egymillió visszamegy-e oda...
Az Őrajta múlik. 
Rajta - aki flegma, vagy mosolyog. Aki unott, le se szar - vagy aki megszólít, kérdez, segíteni próbál.

Senki ő, hiszen csak egy a millió Teremtő között. 
S mégis mennyire meghatározza a napod, ha reggel Vele futsz össze, vagy este, mikor fáradtan még próbálsz kipipálni valamit a listádon, Őt fogod ki.

 

Te is pontosan ilyen vagy. Számítasz. Számítanak a döntéseid, a választásaid.

Hogy eldobod, vagy sem a szemetet.
Hogy mosolyogsz-e, vagy sem a szembejövőkre.
Hogy kedves vagy-e, előzékeny vagy-e, figyelmes vagy-e - vagy csak unod.
Vagy utálod. 
Hogy a pozitívat, vagy a negatívat osztod meg - sokszorozod meg, teremted ezáltal - a többi Hozzád hasonlóval.

 

Tudom, könnyebb "sírni".
Ha nem először olvasol, tudod Te is, hogy nekem is könnyebb.

Egyfelől ami fáj - az nyom belülről. "Ki kívánkozik".
Másfelől erre szocializálódunk. 

Az öröm - természetes. 
Azt ritkábban kérdezzük meg a gyermektől, miért nevet... 
Ha szomorú, ha sír, vagy dühös - arra mindig (jó is lenne, de legalábbis többször) rákérdezünk.

Lám - belátható, hogy ez: hiba.

Mire azonban belátjuk (magunkra nézvést), sok idő telik el. 

 És persze - ezt is elfelejtjük.

 

A felismerés az első, de nem elégséges lépés.

Tudatosan be kell építenünk a mindennapjainkba. Tenni - cselekedni kell.

"Akként cselekedjetek, ahogy szeretnétek, hogy veletek cselekedjenek!"

 

15 707. nap.

 Mától odafigyelek rá, hogy több pozitív dolgot vegyek észre, és osszak meg.
Hogy többször kérdezzem meg a jókedv okát.
Hogy jobban figyeljek az emberekre magam körül.

 

 

Hosszú út vezetett idáig. Sok kátyúval, sok mély szakadékkal.
De - ma elmond(hat)om, hogy sok boldog pillanattal is. 

Nem ment segítség nélkül. (Te se félj segítséget kérni!)
Mások figyelmessége, pozitív gondolatai és cselekvései nélkül.
Nem ment volna anélkül, hogy ők adni akarták volna - és anélkül, hogy én el tudtam volna fogadni. 

 

Talán valóban a párkapcsolatokban vagyunk egymás legnagyobb tanítói. 

Ott vagyunk elég közel, ott vagyunk eléggé őszinték. Előbb egymáshoz. S idővel önmagunkhoz is. 

 

 Szerencsére ma már nem csak a Társunk lehet a tanítónk. 
Nem kell annyira fejlettnek lennünk, hogy (már az elején) hétköznapi pillanatokban is megértsük, felismerjük a nekünk szóló tanítást.
Ma már az is elég lehet a gyorsabb elinduláshoz (és így a gyorsabb fejlődéshez), ha felismerjük, hogy elkél a segítség.

Érdemes. 

Mert boldogságra születtünk. Ölelni. 

Te is.

 

(Ezernyi út, ezernyi ajtó. 
Ha tanácstalan vagy, hol indulj el, itt van egy, amit (Akit) merek ajánlani.)