Bármit is akarni....

Olyan könnyű, egyszerű megoldásnak tűnik, hogy szarjunk a világra...!


Annyira egyszerű volna hátatfordítani...



Ehelyett mit csinálok...?!

Újra és újra másoktól teszem függővé magam...



Türelem.


Ezt az utalást kaptam.


Meg a számonkérést.

Hogy ha mernék gyenge lenni... :/



Én mért nem lehetek gyenge?!



Egyáltalán miért érdekel megint valaki más elvárása...?!


"Nem neked szól, ugye tudod...?"


Na persze...





Nem nekem szól, csak rajtam csattan.


Bennem.





Miért érdekel mégis...?



Reális magyarázat...??!




Kinek kell reális magyarázat...?!?!?!?


Hiszen senki sem foglalkozik ma már a realitásokkal....



Kiment a divatból....




Ahogy a becsület, meg az adott szó, meg az őszinteség is....





Olyannyira, hogy ma már csak ezek elvárásai léteznek, de az elfogadásuk, vagy a felismerésük sem... :/





És én vagyok a szar alak, ha ezeket a fejemre borítják, ami után csak ahhoz van kedvem, hogy berúgjak, mint a disznó... :/





Miért...?!



Örülnöm kellene...??



Melyik részének...?






Semmitmondó, semmit sem érő, fölösleges, ostoba szavak....







"Szeretlek"....




Ugyan, ki hiszi ezt el manapság...?!







Ugyan kinek számít egy fikarcnyit is a szó szentsége...???







Miért olyan hiábavaló a küzdelem...?????






Ma már nem éri meg jónak lenni...


Lassan kezdem belátni én is.



Ostobaság bármit is >akarni<.



Akarni jót tenni, akarni szeretni, akarni tisztességesnek lenni....






Nem éri meg.




Talán már tényleg csak a magány, a visszavonulás, a befelé fordulás, az isten-keresés "éri meg..."



Vicc már ez a világ, komolyan...!