Alább egy személyes levelem osztom meg azokkal, akik kíváncsiak. Azt hiszem - a magam számára legalábbis mindenképp - fontos felismerésre jutottam, míg "papírra vetettem".
" A szégyenről (videó)
Talán épp e videó kapcsán, de az alábbi párbeszéd játszódott le köztünk a fejemben:
"...M: És mi van ha tévedsz? Ha nem is vagyok olyan, amilyennek szeretnél...?
I: Ha tévedek? Mi történik valójában akkor, mikor tévedek...? Te más leszel-e, megváltozol-e tőle...?
M: Nem...
I: Pontosan! Nem azért tévedek, mert Te más vagy! Vagyis - ezt összekötve azzal, amit Osho is ír, hogy a szeretet tesz boldoggá, és a szeretet csak tőlünk függ, "az emberek csak ürügyet szolgáltatnak hozzá"...
Ez azt jelenti, hogyha képes vagyok - márpedig annak érzem magam - rá, hogy azt eldöntsem, "szeretnélek szeretni", és emellett képes vagyok figyelni, valóban figyelni, vagy tanulni valóban figyelni - azaz látni azt, aki valójában vagy ahelyett, hogy egy hamis képet alakítanék ki...
Akkor Téged szeretlek. És ha változik a képem Rólad a jobb megismeréssel, akkor annál pontosabban fogom érezni, hogy miért Téged szeretlek..."
Nem kell félned attól, hogy tévedek! Nem kell félned attól, hogy >szégyent< kell érezned majd magad miatt!
Többé senki előtt nem kell szégyenkezned magad miatt, mert végre eljött a pillanat, mikor felismerted, hogy Te úgy vagy Te, ahogy!
Isten teremtett ilyennek, és ki bírálhatná felül joggal Őt...?!
Azért vagy olyan, amilyen, mert Ő azt gondolta, "ilyennek szeretlek, ilyennek teremtelek. Rád így van szükségem, hogy a létezéseddel adjak a többi tanulni vágyónak, akiket szintén szeretek.
Veled fejezem ki a szeretetemet irántuk."
És velünk többiekkel, akikkel az út során találkozol - velünk fejezi ki a szeretetét Irántad! Tudod, hogy a találkozások nem véletlenek, tudod, hogy a céljuk a tanulás, a fejlődés segítése. Ezért ismered fel, hogy képes vagy szeretni azokat is, akik fájdalmat okoznak - hiszen felismered, hogy mindez Érted van... "Érted haragszom, dehogy is ellened...!"
Azt mondod, ne haragudjak...
Hogyan haragudhatnék azért, mert olyan vagy, amilyennek Isten szerint éppen ebben a pillanatban (amikor velem találkoznod kellett, vagy nekem Veled) lenned kell, hogy a legpozitívabb hatással lehess a fejlődésemre...???
Hogyan haragudhatnék azért, mert elhoztad az ajándékot az életembe, amit Isten bízott Rád...????
Csakis hálás lehetek, ha nem vagyok végre vak...!
Nem haragudhatok, és nem gyűlölhetek azért, mert megtörténik, amire vállalkoztam...
Emlékszel a Hazatérésre...?
Hálás vagyok azért, hogy elvállaltad ezt a szerepet az életemben...
Annyira szeretném viszonozni valahogy...! Segíteni Neked a továbblépésben... Kimondhatatlanul...
I believe in You
..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)