Pazarlunk...? - avagy "semmit, ami olyan boldoggá tenne..."

Furcsa.

A nagy okosok mind azt tanítják, hogy először meg kell tanulnunk egésznek lenni, meg kell békélnünk magunkkal, hogy szeretni tudjunk, hogy el tudjunk fogadni másokat.

Én most azt érzem - talán nem ezzel "ellentétben", hanem inkább emellett, vagy mindezek megvalósítása után -, hogy elpazarolt minden idő, amit nem szeretettel töltünk...


Vagy talán itt, a tér-időben nem is lehet szeretni - csak tanulni szeretni...?


Talán mindenki, akinek sikerül megvalósítani, rövid úton távozik is e világ térségeiről...? Megtér Istenhez, vagy a fejlődés következő szintjére lép...?

Vajon az általunk ismert világ egy hatalmas iskola, materializálódott oktatók nélkül...?

Tele csetlő-botló diákokkal, mint a Legyek Urában...?


A környezet szabályoz, személyiségeinknél fogva szükségszerü, hogy A B-től tanul, B C-től, C A-tól...?


Mind, aki szembe jön, csak próbál...?

Valójában még nem tud szeretni senki sem...?



A Bhagavad Gíta szerint, vannak, akik már képesek, elnyerték a továbblépés jogát, de ők a visszatérést választják, amely ugyan fájdalmakkal jár - de segíteni akarnak...


Én vajon tudok szeretni...?


Vagy csak az egóm akar tetszelegni a tükör előtt, hízelgő-hiú gondolatokkal...?


Lehet, hogy nem tudom, mi is a szeretet...?

Vagy a szeretet annyiféle, mint mi lelkek...?




Megint a kérdőjelek...

Üldöznek...?


És a válaszok...?



Itt van két ember (és még pár milliárd...), akik noha boldogak is lehetnének - megkereshetnék egymásban azt, amit elérni vágynak, ehelyett hátat fordítva alszanak 20 centire egymástól...


Bízhatnának egymásban, segíthetnék egymást - ehelyett megbántódnak, szarul érzik magukat, és haragszanak.

Nem egymásra - a világra, önmagukra, a hülyeségükre...

Tudják, mégsem változik semmi...




Hányan vagyunk, akik egyedül alszunk el ma este...?


És ugyan miért...?

Mert egyedül aludni jobb..??

Ugyan! Ezt Te is tudod, hogy kamu...! Viccnek is rossz.

Akkor...?


Ember, belegondoltál már, hogy ha azt érzed, hogy valakivel együtt lenni jobb lenne, akkor ugyan miért nem vagy együtt valakivel...??


Persze lehet szeretni, mint a nagy guruk, de kezdetben, míg csak tapogatózunk, míg csak gyakoroljuk, addig jól jön egy edzőpartner...!

Guru vagy már...?

De szeretni azt akarsz azért, ugye...?!


Akkor...???

Akkor miért nem választasz edzőpartnert...?

Kényelmetlen...?

Levegőt venni kényelmes...?

Izommunka kell hozzá...!

Csak már hozzászoktál...


Szeretni is ilyen...


Munka kell hozzá... Elfogadás, sőt cselekvés... Odafigyelés és változás, sőt bizalom...!


De ha meg lehetnél szeretet nélkül, ha jól lennél nélküle, akkor most boldog lennél!

Akkor nem keresnél valamit...!

Valamit keresel évek-évtizedek óta...


Tudod, hogy a szeretet boldoggá tesz (amikor Te szeretsz), de hát az ugye kényelmetlen...

Keresel valami kényelmesebbet, "biztonságosabbat".

Nem is gondolsz rá inkább, mert akkor be kéne ismerned, hogy évtizedek óta nem találsz semmit, ami olyan boldoggá tudna tenni, mint a szeretet...!


Nem lehet, hogy stratégiát kellene változtatnunk...?

Neked és nekem...?



Nem lehet, hogy a semmi keresése helyett inkább edzőpartnert kéne választanunk, és behozni a lemaradást...?

Az elvesztegetett éveket...?



Belátni, hogy nincs más út, csak a szeretet...

És végre felvállalni, hogy kukák vagyunk hozzá, hogy még csak nebulók...

Te is, én is...


Tisztelni a tanulnivágyást a másikban, és nem számonkérni a hibákat...



Tanulni.

Alázattal, odaadással, hittel...


Kitartással...