Csak az ostobák vitatkoznak, mint néha én...

"Két választásod van: boldog, vagy szomorú akarsz-e lenni ma...?"



Azt kérdezte tőlem egy hang - "megtettél-e minden tőled telhetőt...?!"


Azt hiszem, nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy igen.


Megtettem mindent, amire most, ebben a pillanatban képes vagyok.

Elfogadtalak annyira, amennyire csak tudtalak, szerettelek annyira, amennyire tőlem telt, adtam, amennyi csak tőlem telt...

Ha nem volt elég, hogy újra tavaszt hozzon az életedbe, sajnálom...

Megpróbáltam.

Én hálás vagyok érte, hogy megpróbálhattam!

Remélem, hogy találkozol majd nálam tapasztaltabb, bölcsebb, jobb emberrel, aki képes lesz visszaadni neked a tavaszt, mert tudom, hogy Te is megérdemled...!

Az élet nem áll meg.

Nem vár ránk.

Ha valami nem klappol, akkor még nincs itt a valódi ideje.

És csak az ostobák, vitatkoznak az Élettel - mint néha én....



"A megbocsájtás annyi, hogy kimondod fennhangon, hogy "megbocsátok Neked mindazért, ami történt, vagy nem történt"..."

Az elengedés is ennyi - "engedem, hogy legyen úgy, ahogy lennie kell - elfogadom, hogy vezessenek az úton, mikor magam elvesztem az irányt. Menj, ha menned kell! Elfogadom, hogy a szereped az életemben ez volt, és hálás vagyok mindazért, amire Te tanítottál...!"...


Hálás vagyok Neked.

És köszönöm...