2013. március 8., péntek




Csodáim!

Zsigerekbe markoló élményként zúdultok rám, felráztok, felperzseltek, s olykor összezúz a felismerés, ha elmúltok mellőlem, ó, hogy mekkorát hibáztam...


Évtizednyi megfigyelés után is éppoly bizonytalan, titkos és igéző lényetek, mint mikor ifjú szívem először neszelt fel jöttötökre.



Hálás vagyok minden percért - minden mosolyért, minden lágy érintésért, minden könnyért, s minden pofonért, mit hoztatok!


Hódolatom ajánlom ma Nektek, kikben oly sokszínűen nyilvánul meg az isteni tökéletesség... :)





































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)