"Bőröm börtönében"

Sounds



Éjfél múlt.

Sötét van.

Hamarosan megint minden megváltozik.

"Csak én nem változom."


Csak az üresség nem változik.


Hogyan is változna...?


Hiszen nem tartom szerethetőnek magam.


Hiszen hiába szerettem szívem legjobb tudása szerint, mindig kevés volt.

Nem igaz.

Kriszti szeretett.

Hanna szeretett.

Viki szeretett.


Létezik, hogy Isten három esélyt ad...?

Létezik, hogy azok a valódi esélyek, amelyeket nem érzünk annak...?


Létezik, hogy mikor annak érezzük, szükségszerűen megtéveszt az érzés?


S veszni hagyjuk, mikor kapaszkodnunk kellene, mintha az életünkbe kapaszkodnánk...?







Mi jön ezután?

Mi jön most?


Új utcák, új falak. Új utcasarkok, új lépcsők.

Ismerős sötétség.


Hajnal. Újra.


Két éve nem volt igazán enyém egyetlen hajnal sem.